E szavak arra hivatottak, hogy megérintsenek, s engedelmeddel életre hívjak belőled azt, ami mindegyikünkben benne van: érzéseket, válaszokat, tapasztalásokat. A szavakhoz tartozó hosszabb-rövidebb írások segítségével elmélyülhetsz, magadra találhatsz, és a közös dolgaink között is sétálhatsz. Válassz egy hívószót, és olvass kedvedre téma szerint!

Érzelmek

Feltételek

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Használjuk, mint szófordulat. Díszes mondat. Odavetjük egymásnak. Azt mondjuk, hogy szeretünk. Észre sem vesszük, mennyire súlytalan a beszédünk. Hogy egyetlen pillanatnyi próbát sem bírna ki. Az élet, játszani, véletlenül se hívjon ki.. Hisszük, hogy ismerjük a mélységet. Állítjuk, nincsenek feltételek. Tényleg? Nem a számonkérés vagy a kételkedő hangnem a lényeg. Az őszinteséged. Mit jelent a szeretet, amikor a legrosszabb történik meg? Amikor azért nincsenek feltételek, mert nem is lehetnek. Nem léteznek. Az elképzelhetetlen, amire nem készültél fel. Akkor is szeretsz? Bírod a súlyt, amit miattam cipelsz? El tudod olvasni ezt úgy, hogy nem hibáztatást feltételezel? Elfogadni, megbocsátani, együtt létezni a mélységgel, amit a tapasztalás hozott el. Valami ilyesmit jelent a feltétel nélküliség. Nekem. Befogadni a kéretlen adományt, amikor az életpróbám igencsak kipróbál.. Arca lettél egy tanításnak, amit magamért tanultam meg. Nem kértem, a szeretet mégis megjelent. Könnyű lélek. Az enyém és a tied. Pehelykönnyű legyen, ezt kívánom neked. Nincsenek feltételek.

3 FacebookEmail

Végtelen

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki. Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki. Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a szívemben, hogy valahogyan más lesz majd. Neki. Más, amire emlékszem – csak egy kicsivel jobb, egy hajszállal könnyebb, egy könnycseppel kevesebb. De éppen annyi. Nem azért, mert kőbe van vésve, vagy, mert olyan vaskos dolog a múlt. Már elmúlt. Nem is azért, mert a változtatás csökönyös szándéka dobbanna bennem. Tévút. Inkább a végtelen kígyózik. Tekereg és szólít. Keresem a szavakat, a megfelelőket – kutatom, hogy mit mondjak. Végül minden választásom ösztön, valami eleve szózat, amit Istenemre esküszöm, most először formálok a számmal. Mégis, egyszerre idézem egy emlékből, egy érzésből, a múltban. Ezeket a szavakat már mondtam. Hallottam? A rezgést belőlem, odaadtam. Öleltem és szorítottam. Támasz is voltam. Emlékszem rá, hogy ezeket tényleg megkaptam.. Adtam? Most, amikor téren és időn át szólok, az akkori fülemmel is hallom. A hangom. Mindez egyszerre történelem, s közben maga a jelen. Misztikus köd, valódi végtelen. A vágyam, hogy ott legyek.. Eleve itt is csak tőle lehetek. Jelen.

3 FacebookEmail

Mozaik

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt.. Bárcsak az volna! Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni. Imádni. A hálát mindenestül kitanulni. Mélységet ad. De nem az. Ilyenkor mi van? Szakadék van. A sérülés és gyógyulás között. Messzeség, a darabokban belőled, amik hirtelen nem is passzolnak. Maximum mozaiknak.. Nem erről álmodtam. Magamnak nem ezt kívántam. Egyáltalán nem így akartam! Mégis, híd vagyok, az összekötés, a megoldás, a megmentő, saját magam számára. A felelősség, ami a boldogságom ára. Újragondolom, mert egyáltalán nem vagyok fantáziátlan. Mindez perspektíva. Ami katasztrófa, az egy újrakezdés vitatható csomagolásban. Maradok az, aki a csodát látja. Lényem csillámpor minden dolgon, mert szívem örökké a különlegest vágyja. Leszek az, aki a keserűt is ízletesnek találja. Ha már így van, ha a mélység ennyire, s őrült módon akart.. A legkevesebb, hogy kinyitom a teret. A végtelent. A tapasztalásom pedig szélsőségessé teszem. Az én egem.. A magasságom, egészen máshol van. Túlzás nélkül, méltósággal: A mozaikom színes. Telibe kontraszt. Többé mégsem vagyok darabokban.

3 FacebookEmail

Én magam, meg a kaland

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Az út, amit magamért járok. Az olyan, amit nem képzeltem. Amire mégis, mindig is vágytam. Mert az egyszerű az üres, a macerás pedig a szívemben lüktet. Szeretném azt hinni, hogy különleges. Hogy részletgazdag, legalább annyira, mint én magam. Mennem kell, vár a kaland. A hely, amit ismerek, különleges. A szeretett emberek, emlékek, ízek, no meg a kacifántos nyelv. Ahogyan használom, ahogyan élek, ahogyan mindez nekem, igazán sokat jelent. Elmegyek. Ideszültek. Lesz ez még különleges? Bárhova is megyek.. A hely, ami ismeretlen, egyelőre csak álomképben villan. Mégis húz magához, szemérmetlenül szólítja meg az önvalómat. Táptalajom akar lenni. Szenvedélyes akar lenni, az összes énemmel szeretkezni. Belőlem, valaki egészen mást akar kihozni. Életre szóló akar lenni.. Kaland. Mindenkinek más van: nekem a szerelem az. A történet, amit valahonnan mélyről ismerek. Eleve mesélem, s látom magamat, ahogyan ezer meg ezer énem meséli velem egyként a jövőben. Azt hiszem ilyen, amikor felismered, s a történet is felismer téged. Szerelemből van! Ahogyan én magam, meg a kaland.

3 FacebookEmail

Odaér

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Mindegy, hogy mi a véleményed. Mindegy, hogy mi a tapasztalásod. Mindegy, hogy miként látod. Útja van, amin menni kell. Az úton küzdelem van, valódi veszély. Hullámvölgy és reménytelenség. Az aggodalmad, féltésed, szándékod, mind helytálló. Ettől még az út, út marad. Lebeszéled? Mondod neki, hogy neked ez nem menne? Képtelenség? Nem a sajátod. Őszintén, kicsit utálod. Te nem csinálnád, kiszállnál, felemelnéd a fejed. Bármit tennél.. De ez miért nem győzi meg? Miért nem kapcsol? Bárcsak kizökkenthetnéd.. A sorsából? Az út az övé. Legyen ennyi elég. Bőven elég. Nem bánja, meghallgat, megnyugtat. Füllent a kedvedért, hogy nem fél. Olyan a mosolya, olyan minden szava. Zavaros, ami nem összeegyeztethető ezzel a kiállhatatlan úttal. Hihetetlen, de egy pillantással meg tud akasztani a monológodban. Hisz az igaz érzés, szenvedély, szinte polgárpukkasztás az olvasatodban. Honnan ez az egész? Igaz a fészkes fenét! Őszintén.. egészen biztosan nem cserélnél. És ez oké. Minden oké. Tényleg oké. Csak egyetlen kérdést még.. Mert jó volna. Annyi minden jó volna! És azért.. Mert megsúgom: előre, mindig és örökké. Odaér. Ő tényleg odaér. Vele mész?

1 FacebookEmail

Megváltozott képességű..

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Megváltozott képességű.. mármint, lelkileg. Mit szépítem? Sérült. Sebesült. Szétszaggatott szívű. Hideg, vacogó lelkű. Akkor ez így már félelmetes. Olyan, amit takargatni érdemes. Vetíteni, hogy ugyanúgy megy. Nincsen baj, nem látszik, ne is lássák meg. Várni magadtól, hogy ugyanúgy menjen. Ítélkezni, amikor egyáltalán nem. Hogy van ez? Amíg magadnak sem ismered be, másoknak sem.. Utálatos feladat, értem. Összetört madárkát látni a tükörben. Elviselni, hogy pillanatokig, de talán hetekig, hónapokig.. Kimondom: évekig. Ezzel kell élned, pedig nem kérted. Megváltozott lelkű vagy. A gyógyulás, csak csiga lassan.. És addig? Addig komolyan be kell ismernem magamnak? Beszélnem kell róla másoknak? Kérnem kell a mást, mert bennem valami igenis nagyon-nagyon más?! Nem lehetne titokban..? Észrevétlen gyógyulni, s megjátszani, amíg végre, egyszer, talán, ugyanúgy megy? Édesszívem. A választ tudjuk mindketten. Nem. S, ez a nem egy csodálatos kezdet. Kezdd el!

1 FacebookEmail
error:
X