Ezeregy

Múltban lévő árnyakban, félénk, gyáva figurákban, gyakran használt szó: a sajnálom.

Ott maradtok a múltban, az ezeregy csalódásban, a soha ki nem sírt könnyben, az ordításban. Fejjel a falnak őrültségben, a fájdalomban és szorításban, az összezavarodott kínlódásban. Tiltásban, bűnben, okoskodásban. Próbálkozásban.

Nem sikerült. Nem sikerült! Ezeregyszer sem sikerült!

Egyedül próbálkoztam?

A csodát, miért tőletek vártam?

Nem jönnek. Onnan el. A múltból.

Hiába az ajtó, résnyire meg tárva nyitva.

Adtál időt, vártál, néztél hátra.

Emlékeztél, egyben mesélted, össze akartad fűzni: híd akartál lenni.

Életben maradni.

A múlt árnyaiba, nem szabad szerelmesnek lenni.

Ennyire félni. Egy-egy én-részt örökre akarni. Ott maradni. Menni?

Sorra csukódik az ajtó, kattan a zár. Mindegyik verziójukból megvan az utolsó pillantás. Gördülő könnycsepp, üres magány, csalódás. Ezeregy csalódás.

Meghaltál.

A jelen, már vár.