Írásterápia

Kimondatlan, eltemetett szavak helyett éld meg perzselő érzelmeidet! A szívedben milyen történetet mesélsz éjt nappallá téve?

Ismerős érzések?

Ha fáj, ha szúr, ha nyom vagy fullaszt – de akkor is, ha repdes, szárnyal és egyszerűen nem fér már el..

 

Meséld el! Amint kiírod magadból az érzéseket és birtokodba veszed a saját történeted, végre megkönnyebbülhetsz. 

 

Legyen utad kanyargós vagy göröngyös, esetleg lendületes és mosolygós, a tapasztalatod mindannyiunk számára lehet tanulságos. Írni róla pedig, mindenképpen áldásos!

 

Ha a történeted mesélnéd, mert szereted, vagy engednéd, mert már rég nem kell, de akkor is, ha meghatározónak, emlékezetesnek, vagy éppen fájdalmasnak és félelmetesnek érzed – engedd meg, hogy történeted az írásterápia útján az önismeret felé vezessen!

Mit adhat az írás?

Vajon mit tartogat számodra az írás? Miért érdemes belevágni? Hogyan lesz az írásterápiából önismeret?

Őszinteség

Kivel lehetnél kendőzetlenül őszinte, ha nem éppen saját magaddal? A toll és papír nem ítél el, bármilyen érzések is kavarogjanak benned.

Minőségi idő

Amíg fókuszáltan az írásra figyelsz, magadnak és a belső világodnak is olyan minőségi időt szentelsz, amilyet valójában érdemelnek.

Öngyógyítás

Elismerni az érzéseidet és birtokba venni a saját történetedet a narrátor szerep megtapasztalásával, teljesértékű öngyógyításnak számít.

Feltöltődés

A világ ingereitől telítődve teljesen lemerülhetsz. Az írás segít feldolgozni a történteket, rendet tenni magadban és helyet csinálni az új tapasztalásoknak.

Légy az ihletem!

Jelen eseménysorozat létrejöttét az írás szeretete motiválta, s a szándék, hogy ezt a szeretetet bárki megtapasztalhassa.

 

Alkalmat szeretnék teremteni számodra, hogy magadra figyelve, elvárások nélkül leülj és papírra vesd belső világodat. Szeretném, ha megtapasztalnád az írást magát, az önkifejezést, a megkönnyebbülést, a terápiát. Ha tennél egy lépést magadért és egy békésebb életért. 

 

Az események mindenkori célkitűzései közé tartozik az egymásra hangolódás és kapcsolódás, a közös alkotás és értékteremtés, illetve az írásterápia maga. Ebben a szellemben Téged is szeretettel várlak: kísérd figyelemmel közös alkotásainkat és gyere, légy az ihletem!

Közelgő események

Közös alkotásaink:

Amazon

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Mi lenne, ha.. Sokkal inkább amikor. Amikor ez megváltozik, mert bizonyosan meg fog, akkor emlékszem majd magamra és a vágyaimra. A változáshoz ugyanis, én magam is hozzájárultam. De amíg hiszem, hogy mindez kőbe van vésve, amíg én magam kérem az életet, hogy maradjon minden a régiben, s ugyanolyan.. Addig, ha beleszakad is a világ, nem változhat meg. Külcsínben, szereplőkben, szituációkban, talán. Belső lényegben, érzésben, rezgésben, kicsit sem. Mert nem engedem, s nem is kérem erre. Igazán sosem. Mondom szavakkal, könnyed elképzelésekkel, de nem teszem bele magamat. Rendesen sosem. Eleve sem tettem, mert nem volt szabad. Mert féltem, mert szorított – elképzelhetetlen volt. Mégis az életembe hívtam. Csak azt feledtem el, milyen a szorítás hiányában. Idomultam, tűrtem, hiába vagyok a végzet asszonya. Nem is a helyzettel kell pörölnöm, csakis magammal: Végzet, tűz, amazon, ébredj! Mondd meg, mi kell. Parancsolj, rendelkezz, képzelj! Azt, ami igazán, korlátok nélkül kell. Ugyanis hosszú a sor, ami arról szól: hogyan és miként nem elégséges. Legyen hosszabb a sor, ami arról szól: így és ez kell, azzal a plusszal, amit szavakba önteni nem szükséges. Ha valaki, én aztán tényleg tudom, mi kell. Ismerem, milyen a szorítás nélküli hely. Magam vagyok a fantázia, magam vagyok az örök virág, magam vagyok az eredet, amelyben megszületik a csoda. És amikor megszületik a csoda, emlékszem majd az amazonra.

1 FacebookEmail

Esélyt!

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Adj még egy esélyt. Tényleg tőled kérem ezt? Magamtól. Lelkem, adj esélyt, engedj magam lenni. Adjunk neki esélyt, hogy reagálhasson ránk, megismerhessen minket, méltó legyen hozzánk. Amíg rejtjük magunkat, amíg igazodunk, amíg elképzeljük és megtestesítjük a vélt szerepvállalásunkat, addig sosem láthat meg minket. Adj még egy esélyt. Engedd megpróbálni. Akarj meglátni. Ezúttal az leszek, aki vagyok. Az, aki elhiszi, hogy elég jó. Kitaláció nélkül, a szűntelen megfelelés nélkül, a feleslegesen felvett viselkedési formák nélkül. Így is, úgy is, annyira elég.. annyival több, annyival jobb, annyira önvaló. Már vagyok. Adj esélyt, hogy meglássalak. Mutasd, ki vagy. Az legyél, aki igazán, ott belül tényleg vagy. Vajon azért sétálunk el egymás mellett, mert mindig magunkra aggatjuk a kitalált, ideális verzióinkat? Ők nem láthatják egymást, nem érnek össze, nincs bennük egymásratalálás vagy megnyugvás. Milyen érzés a tekinteted a bőrömön, amikor elfogad? Milyen érzés, amikor azt mutatom, azt látod, s azt fogadod el, ami tényleg bennem van? A természetem, a természeted. Tudod milyen a vadregényem? Csak adj esélyt, hogy nőhessek, hogy körbeöleljelek. Adj esélyt, hogy vadásszak, hogy táncoljak, hogy doboljak, hogy csókoljak. Adj esélyt, hogy virágozzam. Hozzád beszélek, lelkem. Mutasd ki vagy. Mutasd neki, a világnak. Adj esélyt, hogy rád és ránk találjanak. Te pedig.. Akarsz? Végy példát. Legyél az, az olyan, az ösztön. Csodálkozz rá, hogy természetedből fakadóan találkozol velem az úton. Tarzan. Lepődj meg, hogy tetszik, hogy inspirál, hogy jó érzés ott belül az önfelvállalás. Adj esélyt magadnak! Még egyet, s az összeset.

1 FacebookEmail

Örökre nekem

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Úgy képzeltem magamat, mint aki teliszívű. Akinek az örökre mámoros ígérete gyakran csókolja az arcát, s erős benne a bizonyosság. Ez vagyok, az önképem szilárd, nem sodródok és a hontalanság sem bánt. Akartam ezt, akarom most is: Valami örökre szól és örökre ugyanolyan jó. Keverem az érzést, mert valahol, racionálisan ez birtoklás. Tudod mit? Igazán a szívemmel is birtoklás. Birtokolni akarom az érzést, az önképem, a hitem, s a reményem. Birtokolni, mert ez kell az örökre élettörténethez. A képesség, hogy magamévá tudtam tenni minőségeket, magabiztosan gyakorlom őket, csodásan érzem magamat általuk, s minden nappal azzá válok, akivé eleve-örökké, minden sejtemmel akarok. Az új élet, a pompázó élettörténet, s a reményteli út, ami hozzávezet. Mondhatom, hogy néhol fullasztó nekem? Szorító és küzdelmes. Mert sérül benne az önképem. Egyszerűen nem így képzeltem. A bizonyosság, kicsit sincs velem. Csalfa meg szeleburdi: amikor jön, ott van mindenével, s feledteti az árnyképem. De ő is ott van, sokkal inkább ő a társam, mert a tükörben mindig ott áll mellettem: Jó így neked, velem? Ez az az út, ami a pompázó élettörténethez vezet? Ez az út, vagy maga az élettörténet? A sors bennünk, vajon elégedett? Ez az örökre ugyanolyan jó nekem? Nem fogadhatom el a kevesebbet. Nem mondhatom magamnak, hogy az önképem így oké, ha egyszer nem erre születtem. Teliszívűnek képzeltem és csak igazam lehet. Örökre nekem. Az árnyképem erre figyelmeztet.

1 FacebookEmail

Csak úgy, kíváncsi

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Őt akarom, vagy magamat. Őt vagy mást, melyik verziómat? Nem vagyok biztos, pedig tudnom kéne, s ez így tarthatatlan. Amíg nem tudom.. nem próbálhatom meg? Lehetek csak úgy, kíváncsi? Felfedező? Dóra? Lehetne oké az, hogy meglesem a szívemet fizikai valódban..? Elfogadhatom magamat azért, mert csukott szemmel, háttal, a tapasztalás nélkül nem érzem magamat biztosnak? Vajon rámförmedsz majd, ha nevetni akarok veled, s megnézni, miként érzem magamat? Belenézni a tükörbe, megpillantani benne magamat. Így akarom látni magamat mindennap? Baj, hogy ez így rólam szól, magamról, teljes valómban? S, rólad, hisz a szemeimben csodálod a csodádat. Rendben van? Játsszunk inkább, szívvel, szívből. Csintalansággal, mert azt már ismerjük, igazán szeretjük egymásban. A legjobb verzióm úgyis a játszótársad – már kipróbáltam. Őt akarom, magamat. Ezt a verziómat.

1 FacebookEmail

Egymásért, a közösért

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

A szívből jövő spiritualitás. Az elkerülhetetlen akarás, ami jobbá tesz, ami nem hagy más választást. Az akarok lenni, olyan akarok lenni, tapasztalni akarom, élni akarom. Tiszta a szándékom. A fejlődést választom. Változtatom a világot, változtatom a történetet, magamat változtatom. Felelősséget vállalok. Tiszta a spiritualitásom. Szerinted messzire jöttem? Szerinted megváltoztam? Szerinted máshogy gondolkozom? A szívem kérte, a szívem kényszerített, a szívem intézte el. Mert éreztem mindenemmel. Ebből van a spiritualitásom, az akarásom, a változtatásom. Az erőm. A földöntúli, a hatalmas, a kimeríthetetlen. Persze néha a neveden nevezem a fejlődésemet. Téged figyellek, érted lépek. Azt mondom, hogy miattad van. De tudjuk mindketten: miattam. A hatásom rád, leírhatatlan. Hatalmas. Mert helyetted, magamért csinálom. Egymásért, a közösért, a szívünk által. Akarod? Akard. Kezdd magaddal, s csináld magaddal. Magadért és általad. Tapasztald. S, a végén mondhatod a szíveddel, hogy mindezt miattam. Egymásért, a közösért, a szívünk által.

1 FacebookEmail

Igazi hely

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Gyönyörű vágyak, a lélek leggyönyörűbb terméből. Állsz az ablakában és kitekintesz a világra. Ahogyan nézel, amilyen szépet és meghatót kívánsz, olyat csak ebből hatalmas és mesés csarnokból lehet, amit hiába is nevezel, érzel kicsinek. Azt is tudod, hogy ez egy igazi hely. Néha mersz őszintének lenni. Költőnek, fennköltnek, varázslatosnak lenni. Elismerni, hogy ez igaz-igazként létezik benned, s tényleg, magadat így szereted. Járkálsz más termekben, nézel a különböző ablakokból a világra, de talán ez az a hely.. A változások benned, a növekedés vagy a gyötrőnek tűnő csiszolás lehet, hogy igazából fényes helyről érkezik? Ott születik meg az ötlet, az elgondolás, az a csodás érzelmi lenyomat, amihez sokszor valósággal kínzó út vezet? S, mi állunk a különböző termekben és vélekedünk. Hol így, hol úgy. Még mindig akarjuk azt a mennyeit, ami megszületett egyszer – mert az sehogyan nem múlik el. Szomjazunk rá, keressük, mert egyszer már megtaláltuk odabent. Látni akarjuk kint, tapasztalni, talán megosztani másokkal. Mert bennünk már létezik. Miért oly fontos, hogy megjelenik-e kint? „Mert az az igazi”? Az lenne a valódi? Hisz bennünk már létezik, mi lehetne annál igazibb? Talán azért kell, hogy amikor a különböző termekben sétálunk és szélsőségesen vélekedünk, ne tudjuk elfelejteni a fényes termet, s a csodát, amit életre hívott a szívünkben. A másik termek. Sokszínűek. De talán az az egy.. Az egy igazán igazi hely.

1 FacebookEmail
Gyakori kérdések

Egyéni munka során ez tulajdonképpen a lépésed magadért, hogy nem vársz senkire, nem keresed az időt és alkalmat, csak leírod korlátlan, ami benned van. Nem kérsz rá reakciót, nem félsz attól, mit szól hozzá a külvilág – csak tiszteled azt, amit magadban találsz. Ezek lehetnek szavak, befejezetlen mondatok, amelyek segítségével dühös, túlontúl érzelmes, flegma, vagy nyers is lehetsz – a végén pedig senki nem ítél el. A belső munkádhoz kérhetsz és kaphatsz is iránymutatást, de az is rendben van, ha a saját elképzeléseid szerint valósítod meg az írásterápiát.

Leginkább elvárás-mentesen. Tisztelettel, büszkeséggel magadban, hogy lépsz egyet: kicsit, nagyot, nehezet. Megteszed! Randevúzni fogsz az érzéseiddel, s a magaddal töltött idő felbecsülhetetlen. Ehhez válassz méltó időpontot, az intimitásodnak megfelelő helyet, s teremts hangulatot – hisz az utazásod ennyit mindenképpen megérdemel! Hagyj időt magadnak, engedd meg a mélyről feltörő érzéseket és próbálj túlzott gondolkodás/megfontolás nélkül folyamatosan írni.

Élményekről, érzésekről, tapasztalásokról. Aktuális élethelyzetekről vagy emlékekről. Bármi lüktetőről. Hangosról, kikerülhetetlenről, jelentőségteljesről. Természetesen arról, ami bennünk van! A kedvesről és fájdalmasról, a felejthetetlenről és kivételesről, vagy éppen ellenkezőleg, a hétköznapiról. Édesről, keserűről, vegyesről. Szívbéli ügyekről!
Tulajdonképpen bármiről, s mindenről, ami megérinti a lelkünket.

Az érzéseiddel sosem vagy egyedül. Megosztva őket végre ráeszmélhetsz, mennyi közös rejlik mindannyiunk szívében. Talán magadtól, magadnak nem írnál. Talán úgy érzed, hogy nincs értelme, nem használ, hogy céltalan az egész „mutatvány”. Engedd meg, hogy adjak neki értelmet: ha benne vagy, egy közös alkotás alkalmával felhasználjuk történeted energiáját és kellő perspektíva váltással arra kérjük, hogy újjászületett formájában mások számára is hasznos legyen. Hiszen a történeted fontos és mindannyiunknak jelentőségteljes – könnyen lehet belőle tanítás, segítség vagy útmutatás magunk és mások számára egyaránt.

Az ihletem úgy lehetsz, hogy az egyéni munkát és írásterápiát követően megosztod velem az érzéseidet, az így készült írásodat és a bizalmadba fogadsz. Az érzéseid párjait magamban is megkeresem és hagyom, hogy az alkotói folyamataim során azok vezessenek. Így találkozom veled. Később, magadat olvasva az írásomban találkozol velem. Így kapcsolódva, egymásra hangolódva tapasztaljuk a bennünk rejlő közöset, ráadásul a találkozásunkból közös alkotás is lesz. De szép is ez!

Thétatörténetek

Olyan történeteket olvashatsz, amelyek a ThetaHealing® módszer sokszínű alkalmazásával születtek. 

A történetnek, amelyet megcsaltam

Idejövünk! Itt vonzunk és taszítunk, itt sírunk és mosolygunk, itt játszuk el a drámánkat, amelybe mindketten szerelmesek vagyunk. Amiért élni és halni is képesek vagyunk. Ez a mi játékunk. Válaszolj. Jössz játszani velem?

Tovább olvasom »

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »

A legbüszkébb klisénk

Leszel valaha elégedett, el tudod engedni az önkéntes beteget, megleled valaha a békédet? Felelj. Fájna, hogy nem tudtam, éreztem, amit most. Marna, hogy mindössze egy kicsivel, pontosan az lettem, aki a szemébe nézve, s megnyugtatóan mosolyogva előcsalogathatta volna belőle az életet.

Tovább olvasom »

Szerelemből élni kiváltság

Kívánni, mentális erő nélkül nem lehet. Nem lehet csak úgy odavetni, mondani, hogy hiszek benned, a vágyaidban, a legjobb verziódban, a gyógyulásban, a kedvenc álmodban, s abban, hogy mindez már eleve benned van. A szememben már megcsináltad. Erő nélkül mindez, üres. És érezni a különbséget.

Tovább olvasom »

Írj nekem!

Ha meghoztam a kedved egy mini írásterápiához és szívesen kipróbálnád magad, akkor vedd fel velem a kapcsolatot és megbeszéljük a részleteket! Gyere, légy az ihletem!

error:
X