Írásterápia

Kimondatlan, eltemetett szavak helyett éld meg perzselő érzelmeidet! A szívedben milyen történetet mesélsz éjt nappallá téve?

Ismerős érzések?

Ha fáj, ha szúr, ha nyom vagy fullaszt – de akkor is, ha repdes, szárnyal és egyszerűen nem fér már el..

 

Meséld el! Amint kiírod magadból az érzéseket és birtokodba veszed a saját történeted, végre megkönnyebbülhetsz. 

 

Legyen utad kanyargós vagy göröngyös, esetleg lendületes és mosolygós, a tapasztalatod mindannyiunk számára lehet tanulságos. Írni róla pedig, mindenképpen áldásos!

 

Ha a történeted mesélnéd, mert szereted, vagy engednéd, mert már rég nem kell, de akkor is, ha meghatározónak, emlékezetesnek, vagy éppen fájdalmasnak és félelmetesnek érzed – engedd meg, hogy történeted az írásterápia útján az önismeret felé vezessen!

Mit adhat az írás?

Vajon mit tartogat számodra az írás? Miért érdemes belevágni? Hogyan lesz az írásterápiából önismeret?

Őszinteség

Kivel lehetnél kendőzetlenül őszinte, ha nem éppen saját magaddal? A toll és papír nem ítél el, bármilyen érzések is kavarogjanak benned.

Minőségi idő

Amíg fókuszáltan az írásra figyelsz, magadnak és a belső világodnak is olyan minőségi időt szentelsz, amilyet valójában érdemelnek.

Öngyógyítás

Elismerni az érzéseidet és birtokba venni a saját történetedet a narrátor szerep megtapasztalásával, teljesértékű öngyógyításnak számít.

Feltöltődés

A világ ingereitől telítődve teljesen lemerülhetsz. Az írás segít feldolgozni a történteket, rendet tenni magadban és helyet csinálni az új tapasztalásoknak.

Légy az ihletem!

Jelen eseménysorozat létrejöttét az írás szeretete motiválta, s a szándék, hogy ezt a szeretetet bárki megtapasztalhassa.

 

Alkalmat szeretnék teremteni számodra, hogy magadra figyelve, elvárások nélkül leülj és papírra vesd belső világodat. Szeretném, ha megtapasztalnád az írást magát, az önkifejezést, a megkönnyebbülést, a terápiát. Ha tennél egy lépést magadért és egy békésebb életért. 

 

Az események mindenkori célkitűzései közé tartozik az egymásra hangolódás és kapcsolódás, a közös alkotás és értékteremtés, illetve az írásterápia maga. Ebben a szellemben Téged is szeretettel várlak: kísérd figyelemmel közös alkotásainkat és gyere, légy az ihletem!

Közelgő események

Közös alkotásaink:

Feltételek

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Használjuk, mint szófordulat. Díszes mondat. Odavetjük egymásnak. Azt mondjuk, hogy szeretünk. Észre sem vesszük, mennyire súlytalan a beszédünk. Hogy egyetlen pillanatnyi próbát sem bírna ki. Az élet, játszani, véletlenül se hívjon ki.. Hisszük, hogy ismerjük a mélységet. Állítjuk, nincsenek feltételek. Tényleg? Nem a számonkérés vagy a kételkedő hangnem a lényeg. Az őszinteséged. Mit jelent a szeretet, amikor a legrosszabb történik meg? Amikor azért nincsenek feltételek, mert nem is lehetnek. Nem léteznek. Az elképzelhetetlen, amire nem készültél fel. Akkor is szeretsz? Bírod a súlyt, amit miattam cipelsz? El tudod olvasni ezt úgy, hogy nem hibáztatást feltételezel? Elfogadni, megbocsátani, együtt létezni a mélységgel, amit a tapasztalás hozott el. Valami ilyesmit jelent a feltétel nélküliség. Nekem. Befogadni a kéretlen adományt, amikor az életpróbám igencsak kipróbál.. Arca lettél egy tanításnak, amit magamért tanultam meg. Nem kértem, a szeretet mégis megjelent. Könnyű lélek. Az enyém és a tied. Pehelykönnyű legyen, ezt kívánom neked. Nincsenek feltételek.

3 FacebookEmail

Végtelen

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki. Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki. Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a szívemben, hogy valahogyan más lesz majd. Neki. Más, amire emlékszem – csak egy kicsivel jobb, egy hajszállal könnyebb, egy könnycseppel kevesebb. De éppen annyi. Nem azért, mert kőbe van vésve, vagy, mert olyan vaskos dolog a múlt. Már elmúlt. Nem is azért, mert a változtatás csökönyös szándéka dobbanna bennem. Tévút. Inkább a végtelen kígyózik. Tekereg és szólít. Keresem a szavakat, a megfelelőket – kutatom, hogy mit mondjak. Végül minden választásom ösztön, valami eleve szózat, amit Istenemre esküszöm, most először formálok a számmal. Mégis, egyszerre idézem egy emlékből, egy érzésből, a múltban. Ezeket a szavakat már mondtam. Hallottam? A rezgést belőlem, odaadtam. Öleltem és szorítottam. Támasz is voltam. Emlékszem rá, hogy ezeket tényleg megkaptam.. Adtam? Most, amikor téren és időn át szólok, az akkori fülemmel is hallom. A hangom. Mindez egyszerre történelem, s közben maga a jelen. Misztikus köd, valódi végtelen. A vágyam, hogy ott legyek.. Eleve itt is csak tőle lehetek. Jelen.

3 FacebookEmail

Bátor dolog

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Magaddal nem szembenézni, s az igaz lényed letagadni. Eltakarni. Nem biztos, hogy jó a szó. A bátorság. Meggondolatlan vakmerőség talán, hinni, hogy nincsen következménye. Hogy lehet élni két vagy több száz életet, s a meghasonulás nem fáj. Próbáltad már? Bátor vagy, amiért meg mered tenni. Mersz másnak mutatkozni, s a színjátszáson túl, már egészen azzá lenni, ami. Elhinni és el is felejteni, hogy van benned valami eredeti. Mersz legyinteni a benned élő elhívásokra, ambíciókra, vágyakra. Mered azt mondani, hogy üres lárma! Degradálni a dobogásodat és vállat rándítani a jelekre, amik azt mondják, rossz ösvényen vagy. Persze, hallgatod a hangodat, a díszes intuíciódat. De csak mondjon olyat, ami nem fér el a kirakatodban. Csak merje suttogni az igaz valódat! A pokolba vele, igaz? Vakmerő vagy, hogy kerülőutakon hajszolod a boldogságodat, pedig a lelked már szólt róla. Valamiért azért még kitart.. Miközben mi bátornak mondjuk azokat, akik önazonosak. Pedig igazán, kicsit sem bátor dolog annak lenni, ami ott belül, úgy mindenestől, tényleg vagy. Mondhatni, a létezés egyszerűségével. Mindenki a saját elhívása szerint. Csak úgy, egészen mezítelen. Mégis dicsérjük, amikor valaki idáig merészkedik: olyan bátor vagy! De fordítva van. Az a bátor dolog, hogy mersz magadon kívül bárki más lenni. Színjátszani. Bátorság.. inkább vakmerő bolondság. Ez most túlzás? Talán. Talán egész életedben nem kell szembenézned a benned élővel – s, mindez károgás. Talán keményen kéri majd számon rajtad az élet – a mindenség benned, ami örökké kiált. Talán megúszod. Talán megbánod. Előre nem tudod, s nem is tudhatod. De mondd, tovább csinálod? Akárhogy is, bátor dolog.

3 FacebookEmail

Kéretlen tanácsok

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Olyan jó, hogy vagytok! Mindig rámutattok, pontosan hol is vagyok lobbanékony. Az illúzió fáj ilyenkor, hogy már egészen elhittem. Látnak, értenek, átéreznek. Mégsem? A kedélyes tanácsok, amik ordítva árulkodnak: nem láthatod, amit én látok. Fogalmad sincsen. És ezt értem.. akkor mégis miért érint ez ilyen mélyen? Mert még mindig sokat jelent. Még mindig függök tőle. Még mindig igazítom magam érte. Hol van így a végtelenségem? Az eredeti, a vágatlan – az igazán komplex. A színes. Vágytam az elfogadást, mert belül, magamat, igazán, még mindig nem fogadtam el. Álmodtam a hited, mert belül, a szívemben, igazán, még mindig szükségem van rá. Kértem a megértésed, mert belül, s igazán, minden porcikámban, még mindig.. És mindig is vágyni fogok rá. A legszívszorítóbb tanácsod pedig összetöri ezt az egészet. Hát mégsem látsz? Mégsem érzel? Mégsem értesz meg? Mégis egyedül vagyok odakint és idebent? Akkor ennyi az önelfogadás? A híres neves önszeretet? A túlcizellált önismeret? Addig vagyok jól, amíg nem koppan az állam, hogy senkinek, még csak fogalma sincsen? Rólam. A szívemről. A mindenről odakint, s a mindenről idebent. Hol van ebben a belső stabilitás, a végtelen nyitottság magam felé és a sziporkázó boldogság? Miért nem teljesen oké ez nekem? Mit érdekel? Kicsit sem vállrándítva vagy dacosan. Inkább igazán. Fáj.. Ugyanakkor az is igaz, hogy mások akarunk lenni. Oka van, amiért nem állunk meg állandóan magyarázkodni. S, rendben van, hogy különbözünk, mert enélkül nem is lenne izgi.. Mások lehetünk.. és mások is akarunk lenni. Szeretünk igazán, mélyen mások lenni. Akkor most örömteli vagy könnyfakasztó ez a dolog? A választ pedig kéretlen tanácsok nélkül is tudod.

3 FacebookEmail

Ékszer

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Lassabban, bizalmatlanabbul, mégis csodálattal ismerjük fel. A boldogságot. Nem hisszük üresen, nem tévesztjük össze. Hisz egészen mást jelent – nekünk mindenképpen. Azok vagyunk.. A biztonságvágy és a bizonytalanság ellenére is sziklák. Akik túl sok vihar után, a napsugarakat leginkább a szívükben tudják. És most itt van. Az éppen nehéz boldogság. Kéri a részét az életünkből, könyörtelenül, feladattal, egész lényünket követelően. Kéri, hogy mutassuk magunkat és mérettessünk meg. Könny csordul, mert alig, mégis bizakodóan hódítjuk meg. A boldogságot! Mert végre ő az. Most mutasd a sugárzó napsugarakat! Szokatlan, derűs ékszer vagyunk, ami igazán sokáig lapult a fiókban. Messzi földről hozott gyémánt, amit nem kímélt a nyomás.. épphogy halálra nem zúzta. De ez egy beképzelt mondat, aminek a zamatát csak az érzi ki, aki megjárta. Szóval hogyan lehet, hogy bennünk, az igaz lényünk, végig tudta? Nem csak remélte, tudta. Ne keverd, a felismerést nem a csillogás hozta. A keserves tudat, ami végig zakatolta. Ami miatt sehol sem volt jó, semmi sem passzolt. A fájóan üres, a kevés. A zéró elfogadás, az annál is kevesebb megértés. A fullasztó nyomor, ami mostanra.. csak mosoly. Megérettünk, azt mondod? Talán csak elfogadjuk a boldogságot. Másként mosolygunk.. Ez az ékszer, amit hordunk. S, én mondom, sugárzunk!

3 FacebookEmail

Mozaik

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt.. Bárcsak az volna! Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni. Imádni. A hálát mindenestül kitanulni. Mélységet ad. De nem az. Ilyenkor mi van? Szakadék van. A sérülés és gyógyulás között. Messzeség, a darabokban belőled, amik hirtelen nem is passzolnak. Maximum mozaiknak.. Nem erről álmodtam. Magamnak nem ezt kívántam. Egyáltalán nem így akartam! Mégis, híd vagyok, az összekötés, a megoldás, a megmentő, saját magam számára. A felelősség, ami a boldogságom ára. Újragondolom, mert egyáltalán nem vagyok fantáziátlan. Mindez perspektíva. Ami katasztrófa, az egy újrakezdés vitatható csomagolásban. Maradok az, aki a csodát látja. Lényem csillámpor minden dolgon, mert szívem örökké a különlegest vágyja. Leszek az, aki a keserűt is ízletesnek találja. Ha már így van, ha a mélység ennyire, s őrült módon akart.. A legkevesebb, hogy kinyitom a teret. A végtelent. A tapasztalásom pedig szélsőségessé teszem. Az én egem.. A magasságom, egészen máshol van. Túlzás nélkül, méltósággal: A mozaikom színes. Telibe kontraszt. Többé mégsem vagyok darabokban.

3 FacebookEmail
Gyakori kérdések

Egyéni munka során ez tulajdonképpen a lépésed magadért, hogy nem vársz senkire, nem keresed az időt és alkalmat, csak leírod korlátlan, ami benned van. Nem kérsz rá reakciót, nem félsz attól, mit szól hozzá a külvilág – csak tiszteled azt, amit magadban találsz. Ezek lehetnek szavak, befejezetlen mondatok, amelyek segítségével dühös, túlontúl érzelmes, flegma, vagy nyers is lehetsz – a végén pedig senki nem ítél el. A belső munkádhoz kérhetsz és kaphatsz is iránymutatást, de az is rendben van, ha a saját elképzeléseid szerint valósítod meg az írásterápiát.

Leginkább elvárás-mentesen. Tisztelettel, büszkeséggel magadban, hogy lépsz egyet: kicsit, nagyot, nehezet. Megteszed! Randevúzni fogsz az érzéseiddel, s a magaddal töltött idő felbecsülhetetlen. Ehhez válassz méltó időpontot, az intimitásodnak megfelelő helyet, s teremts hangulatot – hisz az utazásod ennyit mindenképpen megérdemel! Hagyj időt magadnak, engedd meg a mélyről feltörő érzéseket és próbálj túlzott gondolkodás/megfontolás nélkül folyamatosan írni.

Élményekről, érzésekről, tapasztalásokról. Aktuális élethelyzetekről vagy emlékekről. Bármi lüktetőről. Hangosról, kikerülhetetlenről, jelentőségteljesről. Természetesen arról, ami bennünk van! A kedvesről és fájdalmasról, a felejthetetlenről és kivételesről, vagy éppen ellenkezőleg, a hétköznapiról. Édesről, keserűről, vegyesről. Szívbéli ügyekről!
Tulajdonképpen bármiről, s mindenről, ami megérinti a lelkünket.

Az érzéseiddel sosem vagy egyedül. Megosztva őket végre ráeszmélhetsz, mennyi közös rejlik mindannyiunk szívében. Talán magadtól, magadnak nem írnál. Talán úgy érzed, hogy nincs értelme, nem használ, hogy céltalan az egész „mutatvány”. Engedd meg, hogy adjak neki értelmet: ha benne vagy, egy közös alkotás alkalmával felhasználjuk történeted energiáját és kellő perspektíva váltással arra kérjük, hogy újjászületett formájában mások számára is hasznos legyen. Hiszen a történeted fontos és mindannyiunknak jelentőségteljes – könnyen lehet belőle tanítás, segítség vagy útmutatás magunk és mások számára egyaránt.

Az ihletem úgy lehetsz, hogy az egyéni munkát és írásterápiát követően megosztod velem az érzéseidet, az így készült írásodat és a bizalmadba fogadsz. Az érzéseid párjait magamban is megkeresem és hagyom, hogy az alkotói folyamataim során azok vezessenek. Így találkozom veled. Később, magadat olvasva az írásomban találkozol velem. Így kapcsolódva, egymásra hangolódva tapasztaljuk a bennünk rejlő közöset, ráadásul a találkozásunkból közös alkotás is lesz. De szép is ez!

Thétatörténetek

Olyan történeteket olvashatsz, amelyek a ThetaHealing® módszer sokszínű alkalmazásával születtek. 

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »

Szerelemből élni kiváltság

Kívánni, mentális erő nélkül nem lehet. Nem lehet csak úgy odavetni, mondani, hogy hiszek benned, a vágyaidban, a legjobb verziódban, a gyógyulásban, a kedvenc álmodban, s abban, hogy mindez már eleve benned van. A szememben már megcsináltad. Erő nélkül mindez, üres. És érezni a különbséget.

Tovább olvasom »

Rombolj kislány!

Ha kihagysz egy lépést, akkor nem táncolhat veled az élet. Ha kihagyod a rombolást, kihagyod a teremtést és a megtartást is. És kilépni az élet kerekéből azt jelenti, hogy kint is maradsz. A történéseken kívül, az áldásos változásokon kívül, egy megfagyott valóságban egy szeretett fantáziával, mely a régről maradt szennyek miatt, egyszerűen képtelen a manifesztálódásra..

Tovább olvasom »

Elrontottam.. vagy mégsem?

Nem vágynék olyat, amit nem tudom, hogyan kell méltón magamévá tenni. Nem húzna mágneses erővel a szív, nem keverednék kellemetlen eseménysorozatokba, nem gyötörne folyton a helyes és helytelen, s talán az elmém se tartana ennyire kevésre. Gyenge szívű – ha mondhatná, mondaná pálcát törve a dobbanásaim felett.

Tovább olvasom »

Írj nekem!

Ha meghoztam a kedved egy mini írásterápiához és szívesen kipróbálnád magad, akkor vedd fel velem a kapcsolatot és megbeszéljük a részleteket! Gyere, légy az ihletem!

error:
X