A kérdés pedig, hogy magam mellett döntsek vagy melletted?
Nem. A kérdésem nem ez. Nem lehet ez. Ne legyen ez!
Bármit kérdezhetek. Bármire választ kapok.
Pontosan arra kapok választ, amire a kérdésem vonatkozik. A kérdésem meghatároz.
Bármit kérdezhetek.
Léteznek a válaszok.
Addig gyakorlok.. Míg kérdezni, megtanulok.
Létezik a valóságunk. Létezik legalább egy olyan verzió, ami működőképes, elég szép, szerethető és mámoros. Egy ilyen, biztosan van.
Hol van? Milyen az?
Ha legalább egy van, biztosan több is van. Az eggyel jobb, a még jobb, az annál is jobb.
Gondolatról gondolatra, érzésről érzésre képzelem el, a szívemmel.
Elég azt az egyet megtalálni, ami már elég jó.
Hitet adjon a többre, megengedje, hogy felolvadjon a szívem. Segítsen fókuszálni, a kihívásaim megugrani, az összes hegyem megmozdítani.
Olyan tiszta dolog ez. Hogy lehet, hogy ennyi akadály van előtte?
Ne ezt kérdezzem, ne is akarjam a magyarázatot. Nem fontos.
Nem sikerült, elsőre. Szívem minden vágyát teljesíteni. A tökéleteset hagyni megnyilvánulni. Csak létezni, s megcsodálni. Nem sikerült..
De nem is a tökéleteset akartam. Csak egyetlen jó verziót kívántam.
Az álmodást abba, miért hagytam?
Sok kérdésre, felesleges a válasz.
Érdemes megfelelő kérdésekre találni. Nem a tökéletes kérdésre várni, hanem gyakorolni. Újra meg újra kérdezni, az egyre jobb és jobb válaszokban fürdőzni. Végtelenül kíváncsinak lenni.
A kérdés pedig: … ?
Olyan lesz a válasz.
