Válassz ember! Félsz vagy szeretsz?

Szeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.


És ha félünk, akkor nem szeretünk, valahogy így van ez a gyakorlatban. Talán azért, mert veszélyes, mert a félelem arcunkba nyomja a következményeket, a végtelen lehetőséget, ahogyan ez végződhet. Tudva mindezt, mutass olyan szívet, mely szorulás nélkül szeret – ha szeret, mert talán még képes.

Akkor már egyszerűbb volna egyáltalán nem szeretni. Egészen jók ezek a félelem-érvek, szinte teljesen meggyőztek. Már csak azért is, mert amikor nem szeretek, akkor nem is félek. Ilyenkor tárgytalan az érzéseim vitája, jóllehet azért, mert bezártam őket a szobába. Elzártam mindent, így nincs fejfájásom, se szívfájdalmam – kettőt egy csapásra! De egyáltalán nem fair, hogy ez a kérdés mindent vagy semmit alapon dől el! Hogy választani kell. Hát milyen alku ez?! Valaki magyarázza meg!

Nem szerethetek, ha félek, de már nem is félhetek, mert szeretet híján minek..

Talán elhatalmasodott rajtunk ez a bestia, nem is olyan ártalmatlan, mint ahogyan azt állította. Pedig jobb félni, mindig mondja. Először csak óva intett minket – nem kért sokat – ezért ártatlanul vigyáztunk a kérésére. Fogta a kezünket, sétált velünk, de mindvégig békésen viselkedett. Aztán lassan, ravaszdin, ujjról ujjra cibálni kezdte a kezünket, már nem viselkedett szépen. Szorított itt is, ott is, szinte fájdalomban tartotta egész testünket. A szeretet keservesen rít, de egy ideig csak megfértek mindketten – majd egyszerre tarthatatlanná vált a helyzet.

Válassz ember! Nekem több hely kell! – követel a félelem. Válassz engem! – nyögi az utolsókat a szeretet. Kettőt könnyebbet.. Mindent, vagy semmit, erről kell döntenem – gondolja az ember. Hogyan viseljem el a sivár ürességet a szívemben? Vagy hogyan legyek elég bátor a félelemhez, hogy szerethessek? Bátorság, mi fán teremsz?


Minden alkalommal, amikor félve, de szeretsz, bátorságot ölelsz. Bátorság, de mindegy, hogy minek nevezed. Testvériségnek, mely a másik kettő – félelem és szeretet közt – rendet tesz; bölcseletnek, mely helyt ad mindkettőnek; vagy tapasztalatnak, mely tudja jól, hogy e kettő valójában egy.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Voltunk, vagyunk, vagy leszünk

Eltűntek, hova lettek a magabiztos döntéseim? Hol van belőlem az, akit látok benned? Aki tudom, hogy ott volt bennem is. Ott van még mindig valahol bennem. Belenéztem a szemedbe, és magamat láttam meg benne. A társat, a szeretőt és a barátot egyszerre.

Tovább olvasom »

Elrontottam.. vagy mégsem?

Nem vágynék olyat, amit nem tudom, hogyan kell méltón magamévá tenni. Nem húzna mágneses erővel a szív, nem keverednék kellemetlen eseménysorozatokba, nem gyötörne folyton a helyes és helytelen, s talán az elmém se tartana ennyire kevésre. Gyenge szívű – ha mondhatná, mondaná pálcát törve a dobbanásaim felett.

Tovább olvasom »

A teremtés tavában

Eggyé válni a tóval, ezt akartad. A békét, a kívánságod, a végtelent, a mindenséget. Már majdnem sikerült, már majdnem megkaptad, de a hitetlenség mégis megmart. Titkon kétkedve figyelted a gyűrűket, s megijesztett, amikor a teremtésed néma lett. Nem hitted, hogy ez a célegyenes, hogy most már csak békésen létezni kell.

Tovább olvasom »

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »

Vágyott, de elmaradt hatás

Játék, ez tény. Játék arra az esetre, ha a szerelmednek ki akarod fejezni, hogy elfogytál és nincs tovább. Talán tiszteletből játszottam el neked a túl jól ismert színdarabot. Lásd, hogy nekem ez igenis fontos. Nem volt elég. A minden bennem, nem volt elég. És ez oké.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X