A teremtés tavában

Vágyak. Óhajok, sóhajok, kívánságok, féltve őrzött álmok, tervek és víziók – van egy hely, ahol valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának.


Elsétálsz a tóhoz, a kedvenc tavacskádhoz, felszedsz egy kavicsot, majd minden szavad belemondod. Érzésből elhajítod, izgatottan, lendülettel, sok-sok energiával. Látod, hogy a víz felszíne mozdul, hogy a cselekvésed eredményes, hisz selymes gyűrűk sora továbbítja kívánságod. Suttognak egymásnak, izgatottak, s finoman megrezegtetik az egész tavat – teremtésed tavát.

Elégedett vagy. Elégedett, mint aki jól végezte dolgát, s megtette magáért és vágyáért a legtöbbet. Érthető módon békés, hisz minden a legkiválóbban lesz. Jó itt, a tó mellett, emlékezve az igazságra a szívedben, gyönyörködve a végtelenben, együtt lüktetve mindennel. Nincs ellenállás, az izmaid pihentek, s csoda módon, harmonikusan is lélegzel. Mennyivel könnyebb így minden!

Idővel a hullámok elülnek, és se híre se hamva a gyűrűknek. Nyugtalankodni kezdesz. Nincs mozgás, de ha mégis látni vélnél valamit, azt úgyis csak beképzeled. Talán van valami, amit másként kellett volna tenned? Érdemes volna megpróbálni még egyszer? Ezúttal erősebben dobod a követ, előtte pedig nyomatékosan elismételsz mindent. Csobban, jönnek a gyűrűk, de türelmetlenül várod, hogy vajon elülnek-e.

Ugye nem feleslegesen dobálod a köveket?!

Bemész a vízbe, immár térdig állsz benne. Legjobb lesz, ha eggyé válok a vízzel – gondolod – és most egy egész marék kővel próbálkozol. Erőszakosan mondod ki a szavakat, majd egyszerre zúdítod a vízbe a nehéz, nem mellesleg már sáros, rossz energiájú köveket. Sok a gyűrű, ez tény: indul tőled, belőled egy temérdek, aztán ott vannak a zubogó kövek, ne felejtsük el – mégsem látod őket szépnek.

Egymásba érnek a különböző rezgésű és intenzitású vágyak, szinte kiabálnak. Ahelyett, hogy finoman átrezegtetnék a tavat, felfordítják és felkavarják azt. Nyugtalan a színe – látod – és egy baljós érzés is elkap. Most már biztosan tudja a tó, hogy mit akarsz, de nem érzel békét, se nyugalmat. Valami nincs rendben, az izmaid görcsben, a feszültséget harapni lehetne körülötted. Miért megy minden olyan nehezen?!

Eggyé válni a tóval, ezt akartad. A békét, a kívánságod, a végtelent, a mindenséget. Már majdnem sikerült, már majdnem megkaptad, de a hitetlenség mégis megmart. Titkon kétkedve figyelted a gyűrűket, s megijesztett, amikor a teremtésed néma lett. Nem hitted, hogy ez a célegyenes, hogy most már csak békésen létezni kell. Piszkáltad a tavat, fröcskölted a vizet, csak kiabált benned az elégedetlen gyermek. Pedig eggyé válni, teremteni, nem ezt jelenti..


Van egy hely, ahol a vágyak valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának. Alázatos kavicsokkal itt bármit kérhetsz, megrezegtetheted a felszínt, s a gyűrűző vágyak csodájára is járhatsz. Teremtéseddel eggyé válva pedig, veled harmóniában, végre kisétálhat a tóból mindaz, mi szíved kívánsága.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Vágyott, de elmaradt hatás

Játék, ez tény. Játék arra az esetre, ha a szerelmednek ki akarod fejezni, hogy elfogytál és nincs tovább. Talán tiszteletből játszottam el neked a túl jól ismert színdarabot. Lásd, hogy nekem ez igenis fontos. Nem volt elég. A minden bennem, nem volt elég. És ez oké.

Tovább olvasom »

Engedd, hogy történjen

Bevallom, hogy túlbonyolítom, hogy mindig tovább gondolom, hogy nehezen csitítom el magam. Nehézség nekem csukott szemmel bízni, és kicsit nehéz kiengedni a kezemből az irányítást. Bevallom, hogy óriási ellenállás bír bennem lenni, hogy makacs vagyok és bizalmatlan. Félek is talán. Mind bevallom, mert úgy szeretném már, hogy történhessen. Hogy meg bírjon lepni az élet, mert én magam hagytam neki.

Tovább olvasom »

Bizalomra születtem

Csak velem lehet a baj, hisz az összes velem történt meg – mindben én vagyok az ismétlődő elem. Véletlen? Miért érdemlem, mit tettem? Ez lenne az én történetem? Bízni vágyó lélek egy megbízhatatlan életben? Ugye nem? Egy zsigeri berögződés egyszerűen nem lehet a végzetem. Másra születtem, annyira más szól a szívemben.

Tovább olvasom »

Gyere lélek, vesszünk kicsit el

Mondani, szemtelenül és szemérmetlenül, hogy ez a férfi, s ez a nő kell. Ez a lélek bújjon az enyémhez. Szeretem, ha ott van mellettem, szeretem, ha hozzá érhet a mindenem. Szeretem, hogy a világunkban van egymásnak hely. Szeretem, hogy irracionális döntések őszinte úton vezetnek bennünket.

Tovább olvasom »

Ha most születnél meg

Persze, nyugodtan szenvedd el. Mondd azt, hogy elvettek valamit tőled, hogy ez az egész nem fair. Bár nem tudom, hogy hallottál-e már panaszkodni újszülöttet. Az emlékek miatt van, ugye? Dédelgetett álmok miatt, és régóta szövögetett tervek miatt. De igazán azért, mert hitted, hogy ismered a szabályokat. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett, és már semmi nem ugyanolyan.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X