Miattad

Maradtam, pedig azt sem tudtad, hogy menni akartam. Ihlettél, pedig rég nem hitted, hogy a múzsám vagy. Emlékeztem, pedig az emlékeim vészesen koptak. Álmodtam, pedig a lelkem alig bírta. És hittem, mert a szívem mélyén élni akartam. Miattad.


Miattatok, hogy egészen pontosan fogalmazzak. A jövőm miatt, mely a jelenemben némán bukdácsol előre. Egy család miatt, amelyet a határtalan szeretet tart össze. Amelyben többé nem nélkülözzük egymást kibírhatatlan fájdalom közepette. Amelyben egyik érzelem sem bűnös, áramoljon bármerre.

Elképzeltem milyen, ha végre őszinte lehetek. Ha – amikor szeretek – nem mossa tenger a szememet. Ha nem azért szerettek, mert szenvedek. Elképzeltem milyen, létjogosultságot adni a történetünknek. Elképzeltem milyen felszabadulni végre. Ez inspirált az életre.

Elképzeltem, amit azelőtt lehetetlennek éreztem – most valóságosabb volt – olyan, amihez tényleg odaérek egyszer az időben. Nem volt választásom vagy lehetőségem a kételkedésre. Nekem élnem kellett és Ti voltatok az egyetlen indokom erre. Csak azt kívántam, hogy még időben történjen.. Mert megtapasztaltam milyen, amikor a régi család szép lassan múlni kezd.

Elbúcsúznak emberek. Pedig hittem, hogy az oltár előtt csintalan mosollyal nézhetek hátra a vállam felett: Idenézz, minden, amiről beszéltem, valósággá lett! És Te boldogan sírod el azokat a könnyeket, hogy a bolondságom mennyire megérte. Végre boldogsággá lett és lesz is örökre. Meg is ígértem.

Ezt az álmot adtam Neked és a szívednek, hogy maradj velem életben.

Éveken át hallgattad, Neked meséltem. Remélted és reméltem. Éppen ezért rég nem akartam egyedül lenni, amikor integetni kell. Mégis megtettem.

Bárcsak ne hittem volna az utolsó pillanatig, hogy fogni fogod a kezem közben. Hogy odaöleled azt a kínkeservest. Hogy többé nem játszol nélkülem ezen a gyönyörű földi játszótéren. Bárcsak ne haltam volna egy kicsit meg. De hiszen éppen csak túléltem. Hogyan is történhetett volna velem több minden? Pedig hittem, hogy nem hagy sokáig kibillenve az élet.

Hittem, hogy ha valamikor, akkor most jönni fogsz. Hittem, annyira hittem gyermeki szívvel, hogy egyik játék sem érdemes annyira, hogy egyedül hagyj ezzel. Féltél tőlem? Mondd, miért nem hallottad a szívem, amikor az veled egy?

Csak azt a teát akarom inni veled, amely soha nem fogy el ebben az életben. Végtelenül beszélni felette. Nézni a csodálatos szemedbe. Együtt lenni a jelenben és hívni a jövőt a keblünkre. Azzá a családdá lenni, amelyet szentül ígértünk egymásnak az égben. Határtalan, formabontón, őszintén élni földi létünkben.


Nem számít, hogy mennyi idő telt el. Nem számít, hogy már-már idegenné lettünk. Semmi sem, hisz a lelkünk egy.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Mielőtt megcsókolna a végzet

Az A, B és C tervem folyton megmosolygod. Megérted persze, hogy egyelőre csak így, darabokra bontva látom, és nem dorgálsz azért, mert makacsul meg szentül hiszem, hogy ezek egymást kizárva valósulhatnak csak meg. Nem, Te terelsz békésen.

Tovább olvasom »

A teremtés tavában

Eggyé válni a tóval, ezt akartad. A békét, a kívánságod, a végtelent, a mindenséget. Már majdnem sikerült, már majdnem megkaptad, de a hitetlenség mégis megmart. Titkon kétkedve figyelted a gyűrűket, s megijesztett, amikor a teremtésed néma lett. Nem hitted, hogy ez a célegyenes, hogy most már csak békésen létezni kell.

Tovább olvasom »

Elég a hagyományokból!

Pedig régen csíptem, amikor valóra vált egy áhított film jelenet, vagy végre velem is megtörtént az, amit addig csak mások meséjéből ismerhettem. Aztán megtörtént mind, és rájöttem, hogy annyira nem is azonosak velem. Fontosból jelentéktelenné váltak azok az igények, amik még csak nem is voltak az enyémek!

Tovább olvasom »

Elég a hagyományokból!

Pedig régen csíptem, amikor valóra vált egy áhított film jelenet, vagy végre velem is megtörtént az, amit addig csak mások meséjéből ismerhettem. Aztán megtörtént mind, és rájöttem, hogy annyira nem is azonosak velem. Fontosból jelentéktelenné váltak azok az igények, amik még csak nem is voltak az enyémek!

Tovább olvasom »

Életvirággal a szívemben

Tényleg dőljek? Amiért nincs itt ebben a világban semmi, amit a lelkem keres. Bár a hangzatos ígéretek sokáig adtak lendületet, egy pont után, tisztán éreztem: nincs tovább. Most kell! – nyögte bennem minden. A nullán, mínuszban is talán, a jövő talányos ígérete, többé már nem motivált.

Tovább olvasom »

Földön mondott Égi szavak

Egyelőre úgy érzem, hogy nem egészen élesek a szándékaid és sok minden kavarog benned. Talán az életnek magának sem egyértelmű a döntésed. Stagnálsz, élet és halál között lebegsz. A betegség megmérettet, próbára tesz. A cél pedig az, hogy megszülessen a döntésed.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X