Tiszteld a tempódat

Tudsz-e csukott szemmel a világban igazán körülnézni? Látni azt, amit tényleg látnod kell? Ki kell nyitnod a szemeidet, és megtisztítani a tekinteted. Ez pedig teljen annyi időbe, amennyibe kell, amennyi időre csak szükséged van. Mert tudod, mindig azt fogod hinni, hogy már tökéletesen látsz – aztán mindig rá fogsz eszmélni, hogy volt még hova tovább. És mindig, mindig lesz hova tovább.


Lehetnék dühös magamra azért, mert nem tudtam hallani, és érteni szavakat a múltban. Olyan szavakat, amik mára már világosak számomra. Nem tudtam megelőzni magamat, nem haladhattam gyorsabban – csak a saját, tökéletes tempómban. Tudom, hogy ezzel gyakran fájdalmat okoztam másoknak, mert annyi mindent mondtak volna nekem. Mit mondhatnék? Nem álltam rátok és a mondandótokra készen. Most mégis itt állok, emlékszem, és értem a mondandótokat. Időre, tapasztalásra, leckékre volt szükségem! Talán sosem hittétek, hogy megértem, és talán én magam sem hittem el. Mert ott, ahol akkor álltam, láthatatlan volt az előttem álló világ. Csak a saját tempóm szerint haladhattam, se lassabban, se gyorsabban – pontosan olyan ütemben, ahogyan azt a szívem diktálta. Nem vagyok dühös magamra azért, mert nem tudtam megelőzni saját magamat. Tisztelnem kell a tempómat, hiszen úgysem változtathatok rajta.

Szorítani fogom a kezed, amíg nem értem miért fontos az elengedés. Időt fogok kérni, amíg túl gyorsnak érzem a közeledést. Megálljt fogok mondani, ha nekem ennyi elég, és szólni fog a szám, ha valami már régen kevés. Megállok majd sírni, ha éppen arra van szükségem, ha az örömnek bennem helyet így teremthetek. Értetlenkedni fogok, kételkedni és kérdezni, ha nem áll össze a kép, majd némán fogok hallgatni, mély bölcsességgel, mert tudni vélek majd mindent, amit tudnom kell. Szabad leszek, ha nem érzek magamon láncokat, és majd szabadulok, ha börtönben érzem magamat.

Nem előzőm meg magamat, helyette tisztelem a tempómat.

Vállon veregetem magam, mert valamit nem tudtam, mert bár láthattam volna, nem láttam. Sóhajtok majd nagyokat, mert többé nem szorítják szavak a torkomat, mert végre értem, miért volt fontos elmondanom a mondandómat. Tisztelek majd másokat, mert ahogyan én, ők is rendelkeznek tempóval. Hiába akarom, nem előzhetik meg magukat – nem léphetnek gyorsabban, nem érezhetnek olyat, aminek egyelőre még nincs helye a mellkasukban.

Hiszek abban, hogy ha valaha is rossz volt a pillanat, akkor lesz rá alkalom, hogy tökéletes formában megtörténjen ugyanaz. Hiszek abban, hogy valójában nincs jó és rossz időzítés, csak tempó van – mindenkinek saját tempója van. És abban is hiszek, hogy a tempók könnyen egymásra hangolódhatnak, és együtt száguldhatnak. Hiszek abban, hogy saját és mások tempójának tiszteletével feloldhatjuk a fájdalmat, s az értetlenkedés helyébe megértés szökhet. Hiszem, hogy ez a nyitja az igaz elfogadásnak, a belső nyugalomnak, egy kedvesebb világnak.


Hiszem, hogy mint minden, ez is saját magunkkal kezdődik, és onnan vibrál kifelé, mások felé. Amikor megtanuljuk igazán tisztelni a tempóinkat, megértjük, hogy mit is jelent valójában a türelem. S mikor érkezik el ez a pillanat? Csak tiszteld a tempódat!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Engedd, hogy történjen

Bevallom, hogy túlbonyolítom, hogy mindig tovább gondolom, hogy nehezen csitítom el magam. Nehézség nekem csukott szemmel bízni, és kicsit nehéz kiengedni a kezemből az irányítást. Bevallom, hogy óriási ellenállás bír bennem lenni, hogy makacs vagyok és bizalmatlan. Félek is talán. Mind bevallom, mert úgy szeretném már, hogy történhessen. Hogy meg bírjon lepni az élet, mert én magam hagytam neki.

Tovább olvasom »

Ne várj, nem jövök

Ha láthatnál olyannak, ha csak engednéd, hogy kibontakozzam. Nyílnék, mint egy virág, csodásan virágba borulnék, s bevirágoznám a mindenedet – tényleg találkoznál velem. De ha elképzelsz, ha mindig csak színezel, szavakat adsz a számba és úgy hiszed, ismersz, akkor sosem jöhetek el. Valójában sosem lehetek veled, ha nem engedsz közel.

Tovább olvasom »

Öreg lelkek

Értem, hogy jöttél értem, értem, hogy kéred a részedet, és biztos vagyok abban is, hogy valaha ezt nagyon szépen ígértem meg. Hiszem még, hogy a lényeged pótolhatatlan nekem és valamiért igenis kell. De tényleg ezt kell?! Forgatja a szemét minden sejtem.

Tovább olvasom »

Engedd, hogy történjen

Bevallom, hogy túlbonyolítom, hogy mindig tovább gondolom, hogy nehezen csitítom el magam. Nehézség nekem csukott szemmel bízni, és kicsit nehéz kiengedni a kezemből az irányítást. Bevallom, hogy óriási ellenállás bír bennem lenni, hogy makacs vagyok és bizalmatlan. Félek is talán. Mind bevallom, mert úgy szeretném már, hogy történhessen. Hogy meg bírjon lepni az élet, mert én magam hagytam neki.

Tovább olvasom »

Gyógyító kapcsolat, na, még mit nem

A sérüléseid gyógyulásra vágynak, s bár a gyógyulásra látszólag teljesen alkalmatlan vagy, azért vidd csak terápiába. A szeretetet, a kimondhatatlant, a láthatatlant, az érintőset, az odaérzőset, a lelkiset, az összeolvadósat, a megérkezőset pedig képzeld el. Tagadd, hogy szükséged lenne rá, s némán nyeld a könnyeidet.

Tovább olvasom »

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. . Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X