Boldog leszek, magamnak

Igen, ez a feladat. Boldognak lenni minden élethelyzetben, akkor is, ha az elsőre, másodszorra, és harmadszorra is úgy tűnik, lehetetlen.


Valakinek betegség jut, valakinek pénzügyi mizéria, és van, akinek nincs mása, csak szerelmi bánata. Azon kívül, hogy ezerrel azon dolgoznak, hogy kimásszanak az aktuális gödörből, gondoskodniuk kell a pillanatnyi örömökről. Miért? Mert egy betegség, pénzügyi mizéria, de egy szerelmi bánat sem csak két hétig tart. És se a test, se a lélek nem bírja a folyamatos készenlétet, égig érően magas stressz szintet – valahogyan pihennie kell teljes lényednek.

Ezzel ellentétes egyébként a problémamegoldó mentalitás, ami fáradhatatlanul kiút után kutat, méricskéli az alternatívák hasznosságát, célra vezetőségét, legfőképpen pedig nem hagyja békén az ember boldogságot kereső összetevőjét, iránytűjét. Direkt szorítja ki adott élethelyzetekből az örömöt a boldogsággal együtt, hiszen az ilyen pillanatok elfecsérelt időnek minősítve csak a helyet foglalják a megoldáshoz vezető tevékenységek elől. Ilyen gondolkodással pedig csak bűntudat árán kerülhet valamilyen mosoly az arcunkra, és egy valamiben megegyezhetünk, hogy az semmiképpen sem lesz felszabadult vagy önfeledt.

De azért nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. Még a betegség, pénz, vagy szerelem kemény árnyoldala sem kért arra minket, hogy áldozzuk fel mind a huszonnégy óránkat, ráadásul a hét minden napján, és tegyük félre az öröm iránt érzett mélyből feltörő, igencsak nagy igényünket. Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket, hogy mi a helyes vagy a  helytelen.

Csak annyit mondtak, hogy tessék, tanulj ember, tanulj meg rendesen.

Ránk van bízva, hogy mit kezdünk az előttünk álló helyzettel – teljes mértékben, hisz akár évekről is beszélhetünk, legyen szó akármiről. Kérne bárki, vagy bármi arra, hogy évekig ne legyél más, csak boldogtalan? Ilyen aljas átkot kitalálni még csak nem is könnyű, nem is olyan egyszerű! És ha kértek is arra, most van itt az ideje, hogy szót fogadj?!

Igenis meg kell találni azt, ami virágzik bennünk ott belül, és öntözni kell, szüntelenül csak védeni, ápolni, nevelni! Szét kell tépni az illúziót magunk körül, ami térdre kényszerít, ami eltakarja előlünk a Napot – holott az sosem szűnt meg ragyogni ránk. Emlékezni arra, hogy milyen nevetni, hogy muszáj haladni, hogy van, amiért érdemes élni. Muszáj tervezni!

Álmokat kell szőni, és a legőszintébben hinni, hogy megvalósításra kerülnek – arról kell dönteni, hogy nincs lehetetlen, s ha már döntöttél, hidd el, máris arra vezet az összes lépésed! Boldognak kell lenni, ha kell, csak magadnak, mert ha valamiről bármikor szabadon dönthetsz, az az, hogy hogyan érzed magad. Sosem leszel már ugyanaz, de egy dolgot borítékolhatsz: a mindenkori boldogságodat. Ismerni fogod a hozzávezető utat, mert amikor leckét kaptál, te ezt tanultad. Tovább vihettél volna bármi mást, de ezt választottad – azért, hogy tudd, mindenestől tudd, hogy hogyan vetkőzd le a legégetőbb körülményeket is, hogy többé ne befolyásolhassanak.


Arra kért egy helyzet, hogy tanuljak. Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, magamnak. Hogy hogyan? Hát, ez a feladat!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

A Nő kívül-belül nő

A helyzet az, hogy ami bennem rejlik, az igencsak nemtelen, és igazabb lett volna a tanítás, ha azt mondja el nekem, hogy most éppen nőnek születtem. Meztelen, de nagyon tiszta az érzés és felismerés, mely emlékeztet arra, hogy tulajdonképpen ki és mi is vagyok. Most már igazán összpontosíthatok a miértemre. Ugyanis láncok ezrei alól szabadulhattam így fel – végre szabad vagyok.

Tovább olvasom »

Életvirággal a szívemben

Tényleg dőljek? Amiért nincs itt ebben a világban semmi, amit a lelkem keres. Bár a hangzatos ígéretek sokáig adtak lendületet, egy pont után, tisztán éreztem: nincs tovább. Most kell! – nyögte bennem minden. A nullán, mínuszban is talán, a jövő talányos ígérete, többé már nem motivált.

Tovább olvasom »

A történetnek, amelyet megcsaltam

Idejövünk! Itt vonzunk és taszítunk, itt sírunk és mosolygunk, itt játszuk el a drámánkat, amelybe mindketten szerelmesek vagyunk. Amiért élni és halni is képesek vagyunk. Ez a mi játékunk. Válaszolj. Jössz játszani velem?

Tovább olvasom »

Tiszteld a tempódat

Szorítani fogom a kezed, amíg nem értem miért fontos az elengedés. Időt fogok kérni, amíg túl gyorsnak érzem a közeledést. Megálljt fogok mondani, ha nekem ennyi elég, és szólni fog a szám, ha valami már régen kevés. Szabad leszek, ha nem érzek magamon láncokat, és majd szabadulok, ha börtönben érzem magamat.

Tovább olvasom »

Szerelemből élni kiváltság

Kívánni, mentális erő nélkül nem lehet. Nem lehet csak úgy odavetni, mondani, hogy hiszek benned, a vágyaidban, a legjobb verziódban, a gyógyulásban, a kedvenc álmodban, s abban, hogy mindez már eleve benned van. A szememben már megcsináltad. Erő nélkül mindez, üres. És érezni a különbséget.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X