Ha most születnél meg

Ha most születnél meg, ahogyan egykor tetted, akkor lesnéd a lehetőséget. Lejönnél ide közénk, tele kérdéssel, megértési vággyal és kíváncsisággal – tudni akarnád, hogy ez a játék hogyan is megy. Aztán, amikor megértetted, éles szemed találna egy lehetőséget, kapna az alkalmon, és kihozná belőle a legtöbbet. No, de e helyett..


Ehelyett itt vagy, régen megszületve, sokszor álmodott álmokkal, vágyakkal és félelmekkel. Ismerted a szabályokat, mert kérdeztél, és meg akartad érteni. Láttad a lehetőséget, kaptál az alkalmon, és kihoztad belőle a legtöbbet. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett. Megváltoztak a szabályok, más az alaphelyzet, és az eddigi álmaid értelmezhetetlenek. Nem tudod, hogy mi hogyan lesz, minden olyan félelmetes. Elfelejted, hogy milyen is volt régen, éppen megszületve. Milyen volt rugalmasan, mindenre kíváncsian, mindig a lehetőséget lesve, álmokat beteljesítve. Pedig semmi nincsen másképpen, csak kicsit olyan, mintha most születnél meg – egy világba, ami szintén most születik meg.

Persze, nyugodtan szenvedd el. Mondd azt, hogy elvettek valamit tőled, hogy ez az egész nem fair. Bár nem tudom, hogy hallottál-e már panaszkodni újszülöttet. Az emlékek miatt van, ugye? Dédelgetett álmok miatt, és régóta szövögetett tervek miatt. De igazán azért, mert hitted, hogy ismered a szabályokat. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett, és már semmi nem ugyanolyan. Mondd, ha most születnél meg, ugyanaz volna a fájdalmad? Hibás lenne a világ, az egész kóceráj, sőt, az összes Napsugár, hogy ilyen valóságot formál? Vagy, ha most születnél meg, akkor érdekelne, hogy ez a játék hogyan is megy?

Akarnád érteni, lesni a lehetőséget, és kapva az alkalmon, kihozni belőle a legtöbbet?

Az a baj, hogy nem érzed magad nyeregben, hogy egy állandóságba voltál szerelmes. Hitted, hogy kiismerted magad, hogy elég volt egyszer beletanulni a szabályokba. Aztán, aztán azt gondoltad, hogy minden marad ugyanolyan, és amikor kiderült, hogy ez nem így van, beletörtél a változásba. Nem akartál újjászületni, nem érdekelt egy másik nézőpont, inkább beletörődtél az elmúlásba. Mert a dolgok születnek, majd elmúlnak, s vagy a múltban maradsz, vagy haladsz a most-tal.

Az emlékek. Persze, az újszülöttnek is van egy temérdek. Tele van tapasztalással, mintával, lenyomattal a tudatalattija. Mégis itt van, mégis rugalmas, mégis kíváncsi, mégis lesi a lehetőséget, és hidd el, kapni fog az alkalmon, hogy az álmait beteljesítse. Őrzi emlékeiben a sok ősi szabályrendszert, ami mind elmúlt, s helyette született vagy ezer új. Megtanult újra születni, újjászületni, újnak születni – a múlt helyett a most-tal haladni. Lehet, hogy emlékszik, és az is lehet, hogy a születése még csak nem is fizikai: szellemi, érzelmi, bármi.

Elengedi, ami nem szolgálja, kíváncsi az összes tapasztalásra, és sugárzóan árad oda, ahol helyesel a szíve dobbanása. Könnyen gyógyul, mert bölcs a teste, s vele összhangban működik minden tette. Nem hibáztat, hisz tisztán ártatlan, s boldogsággal tekint minden újdonságra. Lesi a lehetőséget éles tekintete, és kapva kap az alkalmon, álmait beteljesítve. Lejön ide, egy szabályrendszerbe, és megtanul élni benne. Majd újjászületik minden változással, másik laposztással – érdeklődik, kérdez, és megint lát lehetőséget.


Ha most születnél meg, ha lenne erre lehetőséged – fizikai, szellemi, érzelmi vagy bármi – akkor érdekelne a világ, a mindig éppen aktuális pillanat. Az, ami most van: nem tegnap, nem holnap. Megtanulhatsz újra születni, újjászületni, újnak születni, és a múlt helyett, a most-tal haladni. Érdekelhetne a mindig éppen aktuális pillanat!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Öreg lelkek

Értem, hogy jöttél értem, értem, hogy kéred a részedet, és biztos vagyok abban is, hogy valaha ezt nagyon szépen ígértem meg. Hiszem még, hogy a lényeged pótolhatatlan nekem és valamiért igenis kell. De tényleg ezt kell?! Forgatja a szemét minden sejtem.

Tovább olvasom »

Ne várj, nem jövök

Ha láthatnál olyannak, ha csak engednéd, hogy kibontakozzam. Nyílnék, mint egy virág, csodásan virágba borulnék, s bevirágoznám a mindenedet – tényleg találkoznál velem. De ha elképzelsz, ha mindig csak színezel, szavakat adsz a számba és úgy hiszed, ismersz, akkor sosem jöhetek el. Valójában sosem lehetek veled, ha nem engedsz közel.

Tovább olvasom »

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. . Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »

Gyógyító kapcsolat, na, még mit nem

A sérüléseid gyógyulásra vágynak, s bár a gyógyulásra látszólag teljesen alkalmatlan vagy, azért vidd csak terápiába. A szeretetet, a kimondhatatlant, a láthatatlant, az érintőset, az odaérzőset, a lelkiset, az összeolvadósat, a megérkezőset pedig képzeld el. Tagadd, hogy szükséged lenne rá, s némán nyeld a könnyeidet.

Tovább olvasom »

Mielőtt megcsókolna a végzet

Az A, B és C tervem folyton megmosolygod. Megérted persze, hogy egyelőre csak így, darabokra bontva látom, és nem dorgálsz azért, mert makacsul meg szentül hiszem, hogy ezek egymást kizárva valósulhatnak csak meg. Nem, Te terelsz békésen.

Tovább olvasom »

Engedd, hogy történjen

Bevallom, hogy túlbonyolítom, hogy mindig tovább gondolom, hogy nehezen csitítom el magam. Nehézség nekem csukott szemmel bízni, és kicsit nehéz kiengedni a kezemből az irányítást. Bevallom, hogy óriási ellenállás bír bennem lenni, hogy makacs vagyok és bizalmatlan. Félek is talán. Mind bevallom, mert úgy szeretném már, hogy történhessen. Hogy meg bírjon lepni az élet, mert én magam hagytam neki.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X