Ha most születnél meg

Ha most születnél meg, ahogyan egykor tetted, akkor lesnéd a lehetőséget. Lejönnél ide közénk, tele kérdéssel, megértési vággyal és kíváncsisággal – tudni akarnád, hogy ez a játék hogyan is megy. Aztán, amikor megértetted, éles szemed találna egy lehetőséget, kapna az alkalmon, és kihozná belőle a legtöbbet. No, de e helyett..


Ehelyett itt vagy, régen megszületve, sokszor álmodott álmokkal, vágyakkal és félelmekkel. Ismerted a szabályokat, mert kérdeztél, és meg akartad érteni. Láttad a lehetőséget, kaptál az alkalmon, és kihoztad belőle a legtöbbet. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett. Megváltoztak a szabályok, más az alaphelyzet, és az eddigi álmaid értelmezhetetlenek. Nem tudod, hogy mi hogyan lesz, minden olyan félelmetes. Elfelejted, hogy milyen is volt régen, éppen megszületve. Milyen volt rugalmasan, mindenre kíváncsian, mindig a lehetőséget lesve, álmokat beteljesítve. Pedig semmi nincsen másképpen, csak kicsit olyan, mintha most születnél meg – egy világba, ami szintén most születik meg.

Persze, nyugodtan szenvedd el. Mondd azt, hogy elvettek valamit tőled, hogy ez az egész nem fair. Bár nem tudom, hogy hallottál-e már panaszkodni újszülöttet. Az emlékek miatt van, ugye? Dédelgetett álmok miatt, és régóta szövögetett tervek miatt. De igazán azért, mert hitted, hogy ismered a szabályokat. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett, és már semmi nem ugyanolyan. Mondd, ha most születnél meg, ugyanaz volna a fájdalmad? Hibás lenne a világ, az egész kóceráj, sőt, az összes Napsugár, hogy ilyen valóságot formál? Vagy, ha most születnél meg, akkor érdekelne, hogy ez a játék hogyan is megy?

Akarnád érteni, lesni a lehetőséget, és kapva az alkalmon, kihozni belőle a legtöbbet?

Az a baj, hogy nem érzed magad nyeregben, hogy egy állandóságba voltál szerelmes. Hitted, hogy kiismerted magad, hogy elég volt egyszer beletanulni a szabályokba. Aztán, aztán azt gondoltad, hogy minden marad ugyanolyan, és amikor kiderült, hogy ez nem így van, beletörtél a változásba. Nem akartál újjászületni, nem érdekelt egy másik nézőpont, inkább beletörődtél az elmúlásba. Mert a dolgok születnek, majd elmúlnak, s vagy a múltban maradsz, vagy haladsz a most-tal.

Az emlékek. Persze, az újszülöttnek is van egy temérdek. Tele van tapasztalással, mintával, lenyomattal a tudatalattija. Mégis itt van, mégis rugalmas, mégis kíváncsi, mégis lesi a lehetőséget, és hidd el, kapni fog az alkalmon, hogy az álmait beteljesítse. Őrzi emlékeiben a sok ősi szabályrendszert, ami mind elmúlt, s helyette született vagy ezer új. Megtanult újra születni, újjászületni, újnak születni – a múlt helyett a most-tal haladni. Lehet, hogy emlékszik, és az is lehet, hogy a születése még csak nem is fizikai: szellemi, érzelmi, bármi.

Elengedi, ami nem szolgálja, kíváncsi az összes tapasztalásra, és sugárzóan árad oda, ahol helyesel a szíve dobbanása. Könnyen gyógyul, mert bölcs a teste, s vele összhangban működik minden tette. Nem hibáztat, hisz tisztán ártatlan, s boldogsággal tekint minden újdonságra. Lesi a lehetőséget éles tekintete, és kapva kap az alkalmon, álmait beteljesítve. Lejön ide, egy szabályrendszerbe, és megtanul élni benne. Majd újjászületik minden változással, másik laposztással – érdeklődik, kérdez, és megint lát lehetőséget.


Ha most születnél meg, ha lenne erre lehetőséged – fizikai, szellemi, érzelmi vagy bármi – akkor érdekelne a világ, a mindig éppen aktuális pillanat. Az, ami most van: nem tegnap, nem holnap. Megtanulhatsz újra születni, újjászületni, újnak születni, és a múlt helyett, a most-tal haladni. Érdekelhetne a mindig éppen aktuális pillanat!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Voltunk, vagyunk, vagy leszünk

Eltűntek, hova lettek a magabiztos döntéseim? Hol van belőlem az, akit látok benned? Aki tudom, hogy ott volt bennem is. Ott van még mindig valahol bennem. Belenéztem a szemedbe, és magamat láttam meg benne. A társat, a szeretőt és a barátot egyszerre.

Tovább olvasom »

A teremtés tavában

Eggyé válni a tóval, ezt akartad. A békét, a kívánságod, a végtelent, a mindenséget. Már majdnem sikerült, már majdnem megkaptad, de a hitetlenség mégis megmart. Titkon kétkedve figyelted a gyűrűket, s megijesztett, amikor a teremtésed néma lett. Nem hitted, hogy ez a célegyenes, hogy most már csak békésen létezni kell.

Tovább olvasom »

Tiszteld a tempódat

Szorítani fogom a kezed, amíg nem értem miért fontos az elengedés. Időt fogok kérni, amíg túl gyorsnak érzem a közeledést. Megálljt fogok mondani, ha nekem ennyi elég, és szólni fog a szám, ha valami már régen kevés. Szabad leszek, ha nem érzek magamon láncokat, és majd szabadulok, ha börtönben érzem magamat.

Tovább olvasom »

Voltunk, vagyunk, vagy leszünk

Eltűntek, hova lettek a magabiztos döntéseim? Hol van belőlem az, akit látok benned? Aki tudom, hogy ott volt bennem is. Ott van még mindig valahol bennem. Belenéztem a szemedbe, és magamat láttam meg benne. A társat, a szeretőt és a barátot egyszerre.

Tovább olvasom »

Tiszteld a tempódat

Szorítani fogom a kezed, amíg nem értem miért fontos az elengedés. Időt fogok kérni, amíg túl gyorsnak érzem a közeledést. Megálljt fogok mondani, ha nekem ennyi elég, és szólni fog a szám, ha valami már régen kevés. Szabad leszek, ha nem érzek magamon láncokat, és majd szabadulok, ha börtönben érzem magamat.

Tovább olvasom »

Válassz ember! Félsz vagy szeretsz?

Egészen jók ezek a félelem-érvek, szinte teljesen meggyőztek. Már csak azért is, mert amikor nem szeretek, akkor nem is félek. Mindent, vagy semmit, erről kell döntenem – gondolja az ember. Bátorság, mi fán teremsz?

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X