Ha most születnél meg

Ha most születnél meg, ahogyan egykor tetted, akkor lesnéd a lehetőséget. Lejönnél ide közénk, tele kérdéssel, megértési vággyal és kíváncsisággal – tudni akarnád, hogy ez a játék hogyan is megy. Aztán, amikor megértetted, éles szemed találna egy lehetőséget, kapna az alkalmon, és kihozná belőle a legtöbbet. No, de e helyett..


Ehelyett itt vagy, régen megszületve, sokszor álmodott álmokkal, vágyakkal és félelmekkel. Ismerted a szabályokat, mert kérdeztél, és meg akartad érteni. Láttad a lehetőséget, kaptál az alkalmon, és kihoztad belőle a legtöbbet. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett. Megváltoztak a szabályok, más az alaphelyzet, és az eddigi álmaid értelmezhetetlenek. Nem tudod, hogy mi hogyan lesz, minden olyan félelmetes. Elfelejted, hogy milyen is volt régen, éppen megszületve. Milyen volt rugalmasan, mindenre kíváncsian, mindig a lehetőséget lesve, álmokat beteljesítve. Pedig semmi nincsen másképpen, csak kicsit olyan, mintha most születnél meg – egy világba, ami szintén most születik meg.

Persze, nyugodtan szenvedd el. Mondd azt, hogy elvettek valamit tőled, hogy ez az egész nem fair. Bár nem tudom, hogy hallottál-e már panaszkodni újszülöttet. Az emlékek miatt van, ugye? Dédelgetett álmok miatt, és régóta szövögetett tervek miatt. De igazán azért, mert hitted, hogy ismered a szabályokat. Aztán, aztán történt egy ilyen: minden más lett, és már semmi nem ugyanolyan. Mondd, ha most születnél meg, ugyanaz volna a fájdalmad? Hibás lenne a világ, az egész kóceráj, sőt, az összes Napsugár, hogy ilyen valóságot formál? Vagy, ha most születnél meg, akkor érdekelne, hogy ez a játék hogyan is megy?

Akarnád érteni, lesni a lehetőséget, és kapva az alkalmon, kihozni belőle a legtöbbet?

Az a baj, hogy nem érzed magad nyeregben, hogy egy állandóságba voltál szerelmes. Hitted, hogy kiismerted magad, hogy elég volt egyszer beletanulni a szabályokba. Aztán, aztán azt gondoltad, hogy minden marad ugyanolyan, és amikor kiderült, hogy ez nem így van, beletörtél a változásba. Nem akartál újjászületni, nem érdekelt egy másik nézőpont, inkább beletörődtél az elmúlásba. Mert a dolgok születnek, majd elmúlnak, s vagy a múltban maradsz, vagy haladsz a most-tal.

Az emlékek. Persze, az újszülöttnek is van egy temérdek. Tele van tapasztalással, mintával, lenyomattal a tudatalattija. Mégis itt van, mégis rugalmas, mégis kíváncsi, mégis lesi a lehetőséget, és hidd el, kapni fog az alkalmon, hogy az álmait beteljesítse. Őrzi emlékeiben a sok ősi szabályrendszert, ami mind elmúlt, s helyette született vagy ezer új. Megtanult újra születni, újjászületni, újnak születni – a múlt helyett a most-tal haladni. Lehet, hogy emlékszik, és az is lehet, hogy a születése még csak nem is fizikai: szellemi, érzelmi, bármi.

Elengedi, ami nem szolgálja, kíváncsi az összes tapasztalásra, és sugárzóan árad oda, ahol helyesel a szíve dobbanása. Könnyen gyógyul, mert bölcs a teste, s vele összhangban működik minden tette. Nem hibáztat, hisz tisztán ártatlan, s boldogsággal tekint minden újdonságra. Lesi a lehetőséget éles tekintete, és kapva kap az alkalmon, álmait beteljesítve. Lejön ide, egy szabályrendszerbe, és megtanul élni benne. Majd újjászületik minden változással, másik laposztással – érdeklődik, kérdez, és megint lát lehetőséget.


Ha most születnél meg, ha lenne erre lehetőséged – fizikai, szellemi, érzelmi vagy bármi – akkor érdekelne a világ, a mindig éppen aktuális pillanat. Az, ami most van: nem tegnap, nem holnap. Megtanulhatsz újra születni, újjászületni, újnak születni, és a múlt helyett, a most-tal haladni. Érdekelhetne a mindig éppen aktuális pillanat!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Bizalomra születtem

Csak velem lehet a baj, hisz az összes velem történt meg – mindben én vagyok az ismétlődő elem. Véletlen? Miért érdemlem, mit tettem? Ez lenne az én történetem? Bízni vágyó lélek egy megbízhatatlan életben? Ugye nem? Egy zsigeri berögződés egyszerűen nem lehet a végzetem. Másra születtem, annyira más szól a szívemben.

Tovább olvasom »

A legbüszkébb klisénk

Leszel valaha elégedett, el tudod engedni az önkéntes beteget, megleled valaha a békédet? Felelj. Fájna, hogy nem tudtam, éreztem, amit most. Marna, hogy mindössze egy kicsivel, pontosan az lettem, aki a szemébe nézve, s megnyugtatóan mosolyogva előcsalogathatta volna belőle az életet.

Tovább olvasom »

Öreg lelkek

Értem, hogy jöttél értem, értem, hogy kéred a részedet, és biztos vagyok abban is, hogy valaha ezt nagyon szépen ígértem meg. Hiszem még, hogy a lényeged pótolhatatlan nekem és valamiért igenis kell. De tényleg ezt kell?! Forgatja a szemét minden sejtem.

Tovább olvasom »

Boldog leszek, magamnak

Nézzünk a szívünk mélyére: mikor adtuk el a lelkünket? Senki, és semmi nem kényszerített rá minket, hogy olyan nyomorultul, s kifacsarva éljük az életünket. Feladta nekünk a leckét, ez tény, nem is fér hozzá kétség. De nem kötötte ki nekünk egyik élethelyzet se, hogy hogyan reagáljuk le a puszta létezésüket.

Tovább olvasom »

Mielőtt megcsókolna a végzet

Az A, B és C tervem folyton megmosolygod. Megérted persze, hogy egyelőre csak így, darabokra bontva látom, és nem dorgálsz azért, mert makacsul meg szentül hiszem, hogy ezek egymást kizárva valósulhatnak csak meg. Nem, Te terelsz békésen.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X