E szavak arra hivatottak, hogy megérintsenek, s engedelmeddel életre hívjak belőled azt, ami mindegyikünkben benne van: érzéseket, válaszokat, tapasztalásokat. A szavakhoz tartozó hosszabb-rövidebb írások segítségével elmélyülhetsz, magadra találhatsz, és a közös dolgaink között is sétálhatsz. Válassz egy hívószót, és olvass kedvedre téma szerint!

Álmok

Történnie kell

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Talán túl nagy az álmom, egyszerűen óriási ebbe a világba. Hiszek én, hiszek, nem azért mondom, hidd el. Szemérmetlenül álmodok mindent, részletgazdagon, érzéssel. Egy részem régen ott él az általam teremtett csodavilágban – de egy másik itt ragadt, ebben a valóságban. Ez a világ pedig, még nem olyan.. Türelemmel, persze. Alázatosan, kitartóan, hittel. Kérdés nélkül, kétségtelen, könnyen. Értem én, értem, de mégis mit kezdjek a szétszakadt tapasztalásommal? A skizofrénia ehhez képest, móka.. Kész az útitervem, itt a csomagom mellettem – bele a végtelenbe, erről döntöttem. De tudod, már az sem érdekel, ha egyedül kell mennem, meztelen, s nem vihetek magammal senkit, és semmit sem. Nem érdekel, nincs semmilyen kikötés, semmilyen feltétel. Történjen! Nem lehet, hogy túl nagy az álmom, lehetetlen, hogy ne férne el. Itt a helye velem, bennem, mellettem, körülöttem. Megérdemlem a kerekséget, az egységet, amit a születésem ígért meg. Ezért létezem, a fene egye meg.. Eleget voltam széthasadva, két darabban, messze az eredetemtől, elsodorva a világban. Megpróbáltam mindet, de a se veled, se nélküled, a mindent vagy semmit, és a világgá megyek verzió sem vigasztalt meg. Az elmém bánatára, nem érhetem be kevesebbel. Történnie kell!

0 FacebookTwitterPinterestEmail

Becsuktad?

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Jól gondold meg a választ – megnézted, biztosan kulcsra zártad? Egye fene, akkor nyisd ki azt a másikat! Ezt azt ajtót te magad választottad, arra az eshetőségre, ha végre készen állsz belépni rajta. Részletekbe menően megálmodtad, mi terüljön eléd, mikor a mellkasod végre a benti levegőhöz ér. Ahogyan megjelensz a térben, ahogyan eggyé válik veled minden, minden apró rezgésed tapasztalássá lesz. Ez volt a terv. Kinyitottad? Ne szerénykedj, mondd meg! Ilyennek képzelted?

0 FacebookTwitterPinterestEmail

Álomház

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Félsötét van, látom a kijelzőn a neved. Fel akarlak hívni, emlékszem – félelmet érzek. Érzem a füst szagot, már mindenhol fűtenek. Zaj is van, de nem számít, balra fordulok, tudom, hogy merre megyek. Szórakozóhelyek. Furcsa, baljós emberek, senkit nem ismerek. Nem erre emlékeztem, ez az utca nem teljesen volt ilyen. Lényegtelen, tudom, hogy merre megyek. A végére érek, tovább nem vezet – egy nénivel találom magam szemben – már ott állok a kertjében. – Tessék megmondani kérem, merre innen? – Erre itt, járda is vezet. Nincsen járda, csak az udvar, az út keresztül a házon vezet. Most menjek be? De hisz idegen minden, miért lépdelnék más életében? Mennem kell, másfelé nem lehet. – Megharagszik a néni? Ne ijedjen meg! – Megijedni? Ugyan lelkem, felnőttél a szememben, csak alig ismertelek meg. De azért mégiscsak ismerlek. Éltemben nem láttam a hölgyet, se a házát, az utat viszont jól ismerem. Egyenesen vezet, nem volt itt semmilyen ház, virágoskert sem, az egész értelmetlen. Fura is a telek, felfelé vezet, a ház ott terül el felül, majdhogynem körkörösen. Felsétálok, ott vagyok a belsejében. Érdekes. Omladozik néhol, de nagyon különleges. Fából faragott díszek, precíz részletek, mégis dereng, lézeng valamilyen tömör komorság a térben. Ékszerdoboz ez az otthon, de elhagyták, magányos és üres. – Tessék mondani, ki faragott ilyen szépen, ki volt ilyen tehetséges? – Szerelmemmel ketten, vigyáztunk egy lelket, megtisztelt minket. Ő faragott mindent. Régóta már, hogy elment. Sírni kezdett, úgy éreztem, hogy meg kell érintenem. Simogattam a hátát, bocsánatot kértem, hogy kérdeztem. Bűntudatom lett. Honnan ismer? Mi ez a ház, hogy került ide? Lezajlott itt egy élet, több történet, és most megismerem. Miért ismerem meg? Mi közöm ehhez? – Érzem, hogy sajnálod. De ne sajnáld gyermekem, inkább tekints körbe. Ez a ház téged illet. – Engem?! Felébredek, kinyitom a szemem. Jó ideig értetlenül fekszem. Semmit nem értek: az emlékeken kívül, érzelmeket is magammal hoztam, itt vannak a felszínen. Velem együtt ébredtek fel, bennem élnek. Álmomban láttam egy helyet, és kötődésem lett. Meg fogom találni a házat, mely engem illet!

0 FacebookTwitterPinterestEmail

Hihetnék magamnak, ugye?

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Mondjuk, mert a megérzéseim mindig bejönnek, mert a deja vu velem fekszik és kel, mert egyszerűen mindig érzem a szívemmel, amit a szavak már nem bírnak el. De félek, mert a hit felelőssé tesz. Bízom magamban ennyire? Ha becsukom a szemem, figyelek, akkor elhiszem, amit a bensőm mutatni akar nekem? S, ha a „hiszem” egyszerre tetté lesz, akkor felelősséget is vállalok érte? Igaz, amit látok, érzek, tapasztalok? Hihetem? Vagy szükségem van még egy sor kérdőjelre? Tényleg az ős-forráshoz járkálok éjjelente, majd az álmomból ébredve igaz-igazat mesélek? Komolyan merem állítani, hogy olykor valóságosabb a hang bennem, mint bármi, amit kívülről meghallhatok a fülemmel?Valóban megértem, s jól tolmácsolom azt, amit a szívem szavakkal sosem, de rezgéssel igenis tudat velem?Biztos, hogy éppen jó időzítéssel, pont jó léptékkel, kivételesen jó ösvényen vezet, s tanít engem az élet? Ha ennyire hiszem, már-már egészen tudom, akkor merem így élni az életem? Vállalok minden felelősséget? Merek dönteni érzésre? Vagy meg-érzésre? Egyáltalán milyen, amikor nem csak nagyzolok ezzel, és az egész kapcsolatra a bensőmmel, nem csak hobbiként tekintek? Létezik ilyen életvitel? A tökéletes összhang saját lényegemmel, tényleg valósággá lehet? Ez nem csak a fejemben lehetséges? Hiszem, hogy nem! És hihetnék magamnak, ugye?

0 FacebookTwitterPinterestEmail

Velem egy

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Álmodom a nehéz lehetőséget a könnyebb ösvény mellett, a fejetlenséget, a félelmet, a döntésem. Újra és újra átélem, átfut rajtam minden. Izzadtan ébredek, még emlékszem. Látom, hogy merre mehetek, s merre nem. Mit hoz a jövő, ha továbbra is így teszek – más helyett. Ha változtatok, más lesz az ösvényem. Akarom, hogy más legyen? Beszél hozzám a jövőképem, az énem, aki sokkal jobban érti a jelenem. Vezet, hogy egy napon vele egyként nyissam ki a szemem. Velem egy.

0 FacebookTwitterPinterestEmail
error:
X