E szavak arra hivatottak, hogy megérintsenek, s engedelmeddel életre hívjak belőled azt, ami mindegyikünkben benne van: érzéseket, válaszokat, tapasztalásokat. A szavakhoz tartozó hosszabb-rövidebb írások segítségével elmélyülhetsz, magadra találhatsz, és a közös dolgaink között is sétálhatsz. Válassz egy hívószót, és olvass kedvedre téma szerint!

Elengedés

Becsuktad?

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Jól gondold meg a választ – megnézted, biztosan kulcsra zártad? Egye fene, akkor nyisd ki azt a másikat! Ezt azt ajtót te magad választottad, arra az eshetőségre, ha végre készen állsz belépni rajta. Részletekbe menően megálmodtad, mi terüljön eléd, mikor a mellkasod végre a benti levegőhöz ér. Ahogyan megjelensz a térben, ahogyan eggyé válik veled minden, minden apró rezgésed tapasztalássá lesz. Ez volt a terv. Kinyitottad? Ne szerénykedj, mondd meg! Ilyennek képzelted?

0 FacebookTwitterPinterestEmail

Levélhullásra fel!

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Akármerre lépünk, talpunk alá keveredik egy, még száradó félben lévő érzelem, melyet valaki már úgy-ahogy elengedett, de azért még mindig fájó pontnak él meg. A földön hever, átsétál rajta a tömeg. Enyém is, meg a tiéd is lehet. Önkéntelen járunk lábujjhegyen, hisz mindenhol ott vannak a levelek – rájuk lépni zajos, kellemetlen. Hiába vagyunk türelemmel, egyre több lesz. Már a kis szellőtől is zörrenünk, a szárazságban törünk, majd az esőben rejtjük el könnyeinket. Bármikor földre hullhat féltve őrzött levelünk, ha kedveltük, ha csak megtűrtük, de akkor is, ha szívünk szerint soha nem eresztettük volna el. El kell engednünk! Vajon a fáknak is fáj ereszteni a levelük?! Rögeszmésen gereblyézzük a kertet, mert nem olyan, mint régen. Nincs rend. Kupac hátán kupac – halomban állnak az érzelmek. Minden olyan szemetes! Számunkra szemét az, ami kikerül belőlünk, s többé már nem részünk, hiába volt az imént még fontos alkotó elemünk. Összeszedjük, kidobjuk, és nem hagyjuk, hogy táptalaj váljék belőle. Pedig most van itt az ideje! A zajos lépteknek, a félig meleg napsütésnek, a hidegrázásnak, durva szélnek és a szomorkás esőnek. Könnyeknek, nehézségnek, a legnagyobb, legnehezebb leveleknek. Igazán tisztelhetnénk őket. Mert ha lehullnak a levelek, puritán lesz minden. Nem lesznek díszek, hangos zörejek. Egy ideig magunk leszünk, meztelen, majd a természet betakar minket – idővel. Előtte kezünkben a feladat, hogy megéljük a levélhullást, hogy tiszteljük saját, egyéni őszünket. Vetkőztessük lelkünket, tisztuljunk meg, vessünk számot, takarítsunk be: érjünk meg arra, amire lelkünk kijelölt minket! Levélhullásra fel!

0 FacebookTwitterPinterestEmail

A szándékosan közös szándék

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Legyél bármerre, ölelj meg bármilyen nehezen, ha szándékodban áll, megteszed. A szándék jelenti a szerelmet. A többi csak tévképzet. Már nehezen viselem, hogy futnom kell azért, hogy veled lehessek. Van, aki sétál, pont úgy, ahogyan én szeretek. Velük könnyebb. Miért nem sétálsz velem? Te miért nem arra jársz, amerre nekem kell? Nem vagy ideális nekem! Nem lehetsz az igazi, az élet nem ilyen! Már nem tudom megfogalmazni, hogy miért jó veled, miért áll szándékomban a világ végére is elmenni, csak azért, hogy megfogjam a kezed. Nem látom a szándékot benned sem. Elfáradtam, nem megy. Lassítanál kicsit, kérlek? A szándékunknak közösnek kell lennie. Ne vágd hozzám, hogy nem tudok veled menni, hogy én nem akarok többé arra fejlődni, amerre neked kell. Hogy mennyien szeretnek futni, és száguldani veled. Mennyivel jobban értékelnek téged. Én is ezt teszem! Képes vagyok futni érted, pedig sétálni szeretek. Neked sem az a bajod, hogy nem futok veled, hanem az, hogy többé nem érzel szándékot magadban arra, hogy sétálj velem. Utálod magadban ezt, észrevettem. Szóltam, hogy fáradok, hogy nekem sétálnom kellene, de nem hallottál meg. Bírtam még, de az én testemet nem erre tervezték. Már nem éreztem a szándékodat sem, többé nem közösen akartuk ugyanazt. Lassítottam. Hisz hogyan állhatna tisztán szándékomban az, hogy futok utánad, ha te a kedvemért sosem lassítasz? Ugye érted, hogy én ezt nem tehetem meg? Mert ez azt jelentené, hogy többé nem sétálhatok magamért. Nem azért választottuk egymást, mert párhuzamos utakon halad az életünk – mert ideális minden – hanem azért, mert tisztán ezt a szándékot hallottuk a szívünkben. Ha többé nem hallod, akkor se kérj arra, hogy változtassak az utamon, mert máskülönben nem tarthatsz velem. Én sem kérlek erre – mellesleg sosem kérhetnélek. Ha szándék hiányában oka fogyott a szerelmünk, akkor ne szenvedjünk. Valójában csak a közös szándékunk kötött össze minket, nem a közös út vagy a közös élet. Minden más tévképzet.

0 FacebookTwitterPinterestEmail

Azok a jó szándékú szavak..

írta: Flóra Babett
írta: Flóra Babett

Nem olyan egyszerű felismerni a megfelelési kényszert, hisz halkan jár, és csak nagy ritkán kiabál. Ezért is hittem sokáig úgy, hogy csak negatív megerősítések kapcsán kerülhet belénk. De ez az állítás valahogy nem bizonyult tökéletesen igaznak az évek során. Mert azok a drága, kedves szép szavak, azok is befolyásolnak. Észrevétlenül irányítanak, könnyedén térítenek el az origótól, amit nem véletlenül nevezel egyébként origónak. Míg egy nap felébredsz, és ráébredsz, hogy nem az vagy, aki lenni akarsz. Azok a jó szándékú szavak.. Némán lopódznak, csendesen csókolnak, aztán pihe puha ágyat készítenek ott fenn, a kobakodban. Már nem is emlékszel miért, de arról beszélsz sokat, ami kapcsán mindig jó élmény ért. Azért beszélsz, mert kell a jó élmény – tulajdonképpen mégis tudod, hogy miért. Csak ez az egész nem tudatos, olyan ártatlan cselekvés. A kényszer a tudatalattidban van, ott alussza édesded álmát. Na és azok a szavak, amikre nem szívesen gondolsz, azok hagytak maguk után igazán nyomot. Hiába heves az állításod, hogy hidegen hagynak, meg nem befolyásolnak. Ugye ez azért ennél egy kicsit bonyolultabb?Vetkőzz, én azt mondom – muszáj mosakodnod. A megerősítés, melyhez ragaszkodsz, belőled áradjon. A többiért pedig elég köszönetet mondanod, s tőlük búcsúznod. Berögződés helyett tartson egy mosolyig, amíg megérintenek ezek a mondatok, hisz hosszútávon csak eltérítik az iránytűdet – legyenek kedvesek, vagy gonoszan forrongók. Végül pedig: Csendben hallani a csendet, nem nagy dolog. Zajban hallani a csendet viszont, az a kezdet, mely egy szabad élethez vezet.

0 FacebookTwitterPinterestEmail
error:
X