Kapcsolódás

Sok van, végtelen van. Tudom, mert onnan kérem mindenkinek a meseszépet. Magamnak is onnan kéne. Magamnak, miért nem kérek? Rossz a kérdés, ne is kérdezd. Ha fel kell fogni, hogy mit is akar mutatni az élet.. Akkor fogom magam és a fénybe lépek. Látszani fog az összes tátongó seb, mélységes szakadék, halálvidék. És hiányozni fog az illúzióként létező kerekségem. Muszáj ezzel szembenéznem. Igenis feltételekhez kötöm, hogy miként szeretem a lényem.  Ez nem lesz jobb kérem! Magától nem. Nincsenek, nem lehetnek, ne is legyenek. Feltételek. Jöttem, vagyok, leszek – maradok. Szeressem már ezt a teret, ami én vagyok.  Mindegy mi van benne, eddig mivel, s ezután mivel töltöm meg. Gondolatokkal, érzelmekkel, energiával, sötétséggel és fénnyel.  Mindegy legyen, milyen arányokban kavarog bennem. Reggel hogyan keltem fel. Milyen csúcsra értem el, mekkorát zuhantam, s hogyan sétáltam onnan el. Nézlek, az összes fényemmel nézlek. Egyedül maradok a sötéttel. Félek. Várom, hogy nekem add a fényed. Hogy világíts meg. Kérlek.  De nem adod nekem. Neked jó helyen a szíved. Te sosem hagynád egyedül magad, a sötétben. Akkor sem, ha ezáltal elveszítesz. A túlélő benned éles. Az enyém nyaralni ment? Hogy adhatom mindenem neked, az életem árán, mit sem törődve az igényeimmel? Hogyan lehetek ennyire felelőtlen? Miért hiszem, hogy a fényem véges? Magamnak, onnan a végtelenből, miért nem kérek? Adtam neked, az összeset és többet. Nem tűnt fel, hogy sosem fogy el. Hisz onnan kértem, ahol nekem is van bőven. De magamnak, nem kértem. Kívülről, tőled kell. Elvonási tünetek. Remegés. Kényszer. A halál is meglátogat, ha kell. Ébredjek fel. Ez nem üzlet. Nincs cserebere. Nem ugyanazt adjuk egymásnak, nem méricskéljük, nincsenek, nem létezhetnek feltételek. Fény kell. Belőlem. Nekem. Neked. Mindenkinek. Legalább annyi, amennyi sötétem bársonyként terül el. Belül, mélyen, s kint, a messzeségben. Fény kell. Belőlem. Nekem. Neked.  Nincs kevés, nincs sok. Annyi van, amennyit kérek. Azt is én mondom meg: Mennyi kell?

Függővé válni tőled. Amikor megvonod magad, s tőlem minden figyelmed. Meséled, hogy neked: Teher jelen lenni. Teher világmindenségnek lenni. Értsd meg szerelem. Félelmetes a függőségedet látni. Neked ragyogni. Magamat sem tudom összetartani. Hogyan akarsz rám támaszkodni? Nem bírom el a szerelmed, nem bírom el a vágyaid, nem bírom el a reményed. Nem jövök, értsd meg. Nem érkezem meg. Hozzád, NEM! Ha nem halnál meg nélkülem, ha egész jól lennél akármi is legyen.. Könnyebb volna nekem. Nem roppanna össze a mellkasom, nem emésztene fel a szorongás, hogy az életeddel játszom. Nem kéne távol maradnom. Égethetnélek a melegségben, hisz tudnám, csak nagyobb tűzre lobbannál tőlem. A jeged, nem lenne áthatolhatatlan, egészen idegen szféra a létezésben. Amit nem ismerek, ami veszélyes vidék nekem, ahova a lábam be sem tehetem. Értsd meg. Akarlak, szeretlek, nézlek. Mikor jöhetek már közelebb? Semmi nem függ tőlem. Az életed főleg nem. Hogyan éljek nélküled? – kérded. Ahogyan eddig, szerelem. – felelem. Bízzál ebben. Bízom benned. Szeretlek.

Valódi empátiát magunktól kapni. Későbbi énektől, akik hátra mernek nézni. Nem fordulnak el, bírják látni, újra átérezni.Nem mondanak semmit, hisz tudják, nem lehetséges jobbá tenni.Figyelemmel, minden részlet ismeretével, jelen tudnak lenni. A teherrel együtt, az elmúlt, de az időben mégis mindig létező énrészt, szorosan átölelni. Egy könnycseppel sem kevesebbet kívánni, csak a teret tartani. Ott lenni. Képesnek lenni visszamenni. Jelenléttel gyógyítani. Integrálni. Az összes létező most-ot, egybegyúrni.  Bírni a színeket, bírni a történeteket. Elviselni bármit, ünnepelni mindegyiket.  Együtt érezni, ilyesmit jelent.

Hogyan szeressem magam jobban? Szeretlek, csak ne lennél olyan, amilyen vagy. Szeretlek, viszont az egész világ ellenünk van. Szeretlek, de.. és a szívem beleszakad. Hogyan szeresselek jobban? Nem tudom elképzelni. A világot, amiben minden rendben van. Mindannyiunk vágya összhangban. Majd ha láttam a gyakorlatban! Ültem asztaloknál, mondtam szavakat, magamnak és mindenki másnak bebizonyítottam.. Láttam kisimult arcokat, békét kötött konfliktusokat, átvészelt időszakokat. Megtapasztaltam, ahogyan a lehetetlen is könnyen jár, s kél, a legigazabb valóságban. Elfáradtam. Ebben a bizonyításban, előre tapasztalásban, önmagam sanyargatásában. Az összes teherben és felelősségben, amit magamra aggattam. Akad társam, ebben a világban. Minden kihívásban. Az összes csodában. Szeretem magamat. Bízom magamban. Ismerem a valóságunkat. Ezzel akarom sokkal jobban szeretni magunkat. Mindannyiunk vágya összhangban.

Folyamatosan egymást választani. Ez valós. Egymásért lenni. Ez igaz. Nem tetszett, amilyenné váltam. Féltem, hogy aki lenni szeretnék, az veled nem összeegyeztethető. Veled boldogabb voltam, akkor is, ha időről időre elborzadtam. A szerelmet válasszam? Magamról, bizonyos részeimről, lemaradtam. Magamat válasszam? Miért gondolom, hogy veled ezek a részeim, semmiképp nem lehetnek párban? Az érdekel a legjobban, hogy milyen vagyok veled, s egyszerre magammal, a legcsodálatosabb formában. A legjavában. Folyamatosan egymást választani. Ez valós. Egymásért lenni. Ez igaz: Remélem, hogy ezúttal is egymás mellett kötünk ki. Egymást választjuk anélkül, hogy feladnánk saját magunkat. Megtaláljuk a közös valóságunkat.

Létezel, s hiány vagy. Akarlak látni, boldognak. Távolról. Örömkönnyeket sírni. Neked, az összes jót kívánni. Rohanni. Csak tőled külön lenni. Nem akarlak az életemben tudni. Szabad ezt beismerni? Szabad ennyire, mérhetetlenül, kibaszottul őszintének lenni? Nehéz volna szembenézni. A benned élő pokollal tényleg szembenézni. Nem én akarok ebben a tükröd lenni. Tőled messze, létezni. Távolról szeretni. Az összes jót, az összes szépet és csodálatosat odakívánni. Látlak, túl jól látlak. Távolról akarlak nézni. Az örömödben tisztes távolból fürdőzni. Az utolsó sorból a leghangosabban tapsolni. Örök hívednek lenni. El akarok búcsúzni.. Magamnak, a nekem járót megkeresni. Belőled meggyógyulni, merni függetlenedni. A sorainkat, elrendezettnek tekinteni. Örökké, s állandóan, nem kell mindenkivel kapcsolódásban lenni. Távol, tőled távol akarok lenni. Soha meg nem bánni. A legjobbakat kívánni. Hátra se nézni. A teljességnek lenni.