Valódi empátiát magunktól kapni. Későbbi énektől, akik hátra mernek nézni.
Nem fordulnak el, bírják látni, újra átérezni.
Nem mondanak semmit, hisz tudják, nem lehetséges jobbá tenni.
Figyelemmel, minden részlet ismeretével, jelen tudnak lenni.
A teherrel együtt, az elmúlt, de az időben mégis mindig létező énrészt, szorosan átölelni.
Egy könnycseppel sem kevesebbet kívánni, csak a teret tartani.
Ott lenni. Képesnek lenni visszamenni. Jelenléttel gyógyítani.
Integrálni. Az összes létező most-ot, egybegyúrni.
Bírni a színeket, bírni a történeteket. Elviselni bármit, ünnepelni mindegyiket.
Együtt érezni, ilyesmit jelent.
