Nem tudok semmit sem. Pedig a kérdések bennem sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg! De már csak az is jó lesz nekünk, ha felteszel minket. Tedd meg – hisz ne feledd, a válaszok eleve léteznek.
Pedig kínosan ügyelve igyekeztem, hogy egyik kérdés se tudjon túl pontosan megfogalmazódni, nehogy kiejtsem őket a számon, s tényleg farkasszemet nézzenek velünk. Azt mondják, felelj!
Maguk a válaszok is féltenek engem, legalábbis úgy érzem. Tudom, hogy léteznek, míg Te azzal áltatod magad, nem. Rettegsz. Próbáljuk megállítani az időt, következmény nélkül cselekedni, egy kicsit leragadni, mert jó. Ennyi az ok: jó. Imádom ezt a jót.
De felelnünk kell – akkor is, ha az nagyon félelmetes. Hiszem, hogy lépnünk kell. Hiszem, hogy a bátorság erényünk, s, hogy előnyünkre lesz. Ha nem döntünk, eldöntetik helyettünk. S, én repülni szeretnék a széllel, engedni, hogy simogasson selymesen – nem akarom, hogy ide-oda dobáljon, mint egy száraz falevelet.
Tudok és akarok is dönteni a saját életemet illetően. Ezt érzem.
Tudunk és akarunk is dönteni a közös életünket illetően. Érezhetnénk ezt. Ha halljuk a szívünket, minden létező a kedvünkre tesz. Hallottam az enyémet, hallottam és értettem. Azt mondtam neki, hogy figyelj, kisszívem, most végre megteszem, amit meg kell. Nem hagyom, hogy más döntsön helyettem, s a sorsunk felett. Tudjuk, mi kell, érezzük, helyesen.
Életerő lobbant bennem, apró, szikra küzdelem. Szeretem. Becsülöm. Istenítem.
Végre újra találok indokot az életben! El tudom mondani az érzéseimet és tudok tenni értük érdemben. Érzem az erőt a kezemben. Végre azt mondom, hogy ez és ez kell! S, talán nem tudok semmit sem, hisz a kérdéseimet nem tettem fel. De tudom, hogy éppen most van itt az ideje.
Bátran ki kellene mondani az érzéseinket. Mondani, szemtelenül és szemérmetlenül, hogy ez a férfi, s ez a nő kell. Ez a lélek bújjon az enyémhez! Szeretem, ha ott van mellettem, szeretem, ha hozzá érhet a mindenem. Szeretem, hogy a világunkban van egymásnak hely. Szeretem, hogy irracionális döntések őszinte úton vezetnek bennünket. Szeretem benned az összes szándékot, mely holmi óhaj helyett, erős akaratban szilárdul meg.
Hiszem, hogy képesek vagyunk tenni érte. Tudom, hogy érdemes tettekben mérni erőnket. Bizonyára megsegítenek az égiek. Mindenképpen van számunkra hely. Létezik az otthon, mely minket ölel. Gyere lélek, vesszünk egy kicsit el.