Maga vagy a térkép

Felkerülni oda, ahonnan tudatosan tűntél el. Szándékosan. Mert elég volt, mert fájt, mert nem ment tovább.

Nem az életet, a szerelmet, vagy a szeretett személyt, de nem is a történetet vagy a térképet akartad elfelejteni. Magadat, magadat akartad elfelejteni.

Elmenekülni, láthatatlanná válni, semmit sem érezni. Nem érezni a felelősséget, amivel tartozol magadért. A tetterőt, a vágyat, a képességet. Tagadni, hogy rajtad múlik minden, hiába szentírás egy könyvben. Rajtad múlik minden.

Mondd, mi múlik rajtam, ha nem vagyok ott? Ha nem vagyok jelen, ha szívesebben járok bárhol máshol, mint a nehézségeimben? Ki cselekszik helyettem, ki hozza a döntéseimet? Valaki átírja a térképemet?

Felveszik a ruhámat, elölelik az öleléseimet. Mondják a szavaimat.

Nézem. Engedem. Miért teszem?

Mert könnyebb, könnyebb térkép nélkül sétálni és elveszni a ködben. Mondani, hogy sosem kaptam térképet, sosem láttam tisztán, merre húz a szívem. Sosem hinni, hogy képes vagyok, hogy ez a dolgom. Talán egyszerűbb tagadni az utat, mintsem végigsétálni rajta. Hiába is álmodtál boldogságot.

Miért félelmetes beteljesíteni a boldogságot?

Felismerni és átadni magadat neki. Láthatóvá válni, s merni ragyogni, ha már úgyis olyan jól megy. Miért rejted el a kincseidet? Miért tagadod a hatalmasságot, a végtelenséget, a gyönyörűséget benned? Miért nem engeded, hogy áramoljon, s magával ragadjon végre?

Nem csak te fogod látni magad.

Hallani fogják a hangodat.

Látni fogják az arcodat.

El tudod viselni ezt? Tudod jól, hogy nem teljesítheted be némán, s láthatatlanul a sorsodat. Hiába tennéd ezt egymagad, intimitásban. Határosan sosem lehetsz határtalan.

Maga vagy a térkép, nem tűnhetsz el róla. Te vagy a terved, az útirány, maga az utazás. És bizony, látni fogják, hogy merre sétálsz.

Mitől félsz, hogy tényleg megcsinálod? Hogy ott leszel, de mégsem hiszed majd el? Hogy hiába történik meg, hiába történik mindenki szeme láttára, senki nem érti, fogja majd fel? Senki, még te sem leszel képes feldolgozni a saját lépéseidet.

Félsz a valóságtól, mert azt érteni kell. Manifesztálni, létre-hozni, s benne lenni.

Gondolod, hogy nem elég tökéletes a terv? Miért félelmetes neked ez ennyire? Miért küzdesz saját magad ellen? Engedd végre el. Add oda, amit oda kell. Áramoljon, a fene egye meg.

Többé ne szorítsd az állkapcsodat, s ne engedd, hogy a szavak a torkodon maradjanak. Mondd ki bátran.

Ne szorítsd a szíved, ha szeretni akar. Engedd, hogy szabadon szerethessen, engedd, hogy bizalommal tegye azt.

Ne gyűjtsd össze a konfliktusokat, ne vidd őket magaddal. Többé ne vedd magadra.

Csak legyél. Bátran. Jó érzéssel. Áradva.

Örökké szerelmesen, ahogyan a térképen is van.

Lásd magad lelkem, s engedd, hogy lássanak.

Biztonságban vagy.

Szabad.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

A szavak csodájára járni

Boldogulni. Ismerni a boldogság útjait, módjait és mindenkor bizalommal hozzájuk fordulni. Körbenézni, s akárhol boldogságot lelni. Magamba lesni, és magamban is boldogságot ölelni. Boldognak lenni, boldogulni! Szerencsét próbálni. Kipróbálni milyen,

Tovább olvasom »

Pont én félek

Egyszer kinevetett. Azt hiszem ismert. Látta a bátor darabom, vele együtt a gyermeteg félelmet a szememben. Nem értette, mitől, s miért pont én félek. Hisz volt egy levelem. Egyszer, bátorságból

Tovább olvasom »

Nem akarnánk tudni!

Azt hisszük, ha elmondják, hogy hol, mikor, hogyan okoznak majd nekünk fájdalmat, akkor majd nem fogjuk érezni, átélni azt. Nem lesz ugyanolyan. Nem fog jólesni a boldogság, ha tudjuk, hogy

Tovább olvasom »

Ma igen, holnap már nem

Amit ma írok, holnap már nem érted. Pedig lehet, hogy ismersz. Ez erősen elgondolkodtat azon, hogy minek is találgatjuk, ki mit érzett akkor, amikor száz évvel ezelőtt papírra vetett pár

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X