Menthetetlen

Csipkedi a szívem, de az máris repes – mondhatni menthetetlen. Azért örülök, hogy ilyen!

Árkon, bokron vezet, akkor is, ha félek: szüntelenül érez.

Ösztönből szeret, túlvilágian, a maga megmagyarázhatatlan módján és végeláthatatlan síkján. Amit egyszer megölel, azt sosem felejti el – szüntelenül dobogja, amíg világ a világ.

Jóllehet, talán nem tudja milyen üresen, és nehéz is lehet állandóan, ennyi érzés ölelésében: ő így teremtetett.

Fáradhatatlan, naiv a lelkem, de szeretem, hogy ilyen – hisz ajándék vele minden egyes ütem!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Figyelj rám!

A gyermeket belül, sosem hagyjuk el. Talán nem figyelünk rá, talán tudatoson csukjuk rá a szoba ajtaját. De ő akkor is fülel, akkor is figyel, s csupaszíve örökké ölelésért kiált.

Tovább olvasom »

Sötéted a fényben

Viharod mélyen, csillapíthatatlanul kavarog benned. Némának hiszed, de állandóan sziszeg. Dühösen. Így csak pislákol a fényed. Látom már a sötétet, érzem – pont úgy, ahogyan mesélted. Tudom, hogy mar, s

Tovább olvasom »

Pont én félek

Egyszer kinevetett. Azt hiszem ismert. Látta a bátor darabom, vele együtt a gyermeteg félelmet a szememben. Nem értette, mitől, s miért pont én félek. Hisz volt egy levelem. Egyszer, bátorságból

Tovább olvasom »

Maradjak vagy szaladjak?

Féltem, mint még soha életemben. Olyan jelentékteljes félelemmel, mint amikor beteljesíted a sorsodat. Egyenesen reszkettem, s riadt őz tekintetem mögött nem bújt meg higgadt gondolat: maradjak, vagy szaladjak azonnal?! Meghatóan

Tovább olvasom »

Emlékszem

Arra is, amire nem kéne. Az összes keservesre. Emlékszem, hogy folytatni akartam az életet. Nem is volt más választásom. Nem gondoltam, hogy lehetne. Magamért, nem álltam meg. Csak mentem előre

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X