Csipkedi a szívem, de az máris repes – mondhatni menthetetlen. Azért örülök, hogy ilyen!
Árkon, bokron vezet, akkor is, ha félek: szüntelenül érez.
Ösztönből szeret, túlvilágian, a maga megmagyarázhatatlan módján és végeláthatatlan síkján. Amit egyszer megölel, azt sosem felejti el – szüntelenül dobogja, amíg világ a világ.
Jóllehet, talán nem tudja milyen üresen, és nehéz is lehet állandóan, ennyi érzés ölelésében: ő így teremtetett.
Fáradhatatlan, naiv a lelkem, de szeretem, hogy ilyen – hisz ajándék vele minden egyes ütem!

Szabad sorolni őket
Az igényeket. Attól függetlenül is lehetnek, hogy bárki elismerné őket.Akkor is életszerűek, ha esetleg sérülnek. Ha nem tudnak találkozni, ha nem tudnak teljesülni, ha becsmérlésre kerülnek, ha sértegetik őket. Léteznek.Születtek.Okkal.



