Mindegy, hogy őszinte vagy-e. Hogy kifelé, a nagyvilágnak ki tudod-e mondani, szavakba tudod-e önteni. Te ott, belül, ezerszázalékig hallottad a választ. A kérdést, ami mindig zaklat, a traumát, ami feldolgozatlan, a vágyat, ami sokszor lüktet, a megbánást, ami továbbra is űzne. Hallani fogod. De kimondhatod és beszélhetünk róla. Mehetünk mélyebbre, körvonalazhatjuk a témáidat, rájöhetsz, hogy valójában sokszor ugyanazon kérdéskör mentén futod a köreidet. Körbe és körbe. Ott lesz a visszatérő motívum, a jól ismert életterület, a régóta cipelt konfliktus. Az összes szeretted, a nehézkes kapcsolódás és súrlódás, a kudarc, félelem és téveszme. Minden ott lesz. Minden ott van. Áltathatod magad, hogy nem jut sokszor eszedbe. Hogy valami nem zavar, hogy nincs hatással az életedre. Meglepődhetsz, elgondolkodhatsz rajta és ezáltal belenézhetsz a tükörbe: Gyakran gondolsz rájuk. Sokszor kalandozol el. Bizony téped magad érte. Az asszociációs kártyával történő önismereti munka segít rádöbbenni erre. Az első asszociációd egy kép, egy szó vagy ezek kombinációja láttán elárulja, mi az, ami a leginkább aktív benned. Anélkül, hogy részletekbe menően felfognád, mit látsz, anélkül, hogy szétanalizálnád, egyszerűen felszínre jön belőled, amiben ott és akkor – akár hosszú évek, évtizedek óta – igazán érintett vagy. Azonnal meglátod, érzed, tapasztalod. Ránézni a kártyákra kicsit olyan, mint félve belekiáltani egy feneketlennek tűnő kútba. Mi baj? Egyáltalán van baj? Lehet, hogy vágy és remény van. Millió apró kérdés és sok más nagy falat. Ideje megállni a rettentő zajban, rohanásban és meghallani, ami belül van.. Talán félelmetesnek tűnhet belevágni, de a mélyből jövő visszhang készségesen válaszol majd. A kapcsolat benned magaddal él, a kéréseidre a válaszok bizonyosan rendelkezésedre állnak. Erre ráeszmélni pedig, segíthet a kártya.
Merd kérni!
Ha a lehetetlent, és az annak tűnő dolgokat is mered kérni, akkor ne csodálkozz, hogy azok lehetségesek lesznek: Meg fog lepni az élet!