Mi ennek az eredménye? Egy mozdulni nem akaró felnőtt. Egy bárhova – akár szégyenletesen kicsi valóságba is! – gyökeret verő felnőtt. Így nehéz megengedni az igazi gondoskodást és törődést: szinte lehetetlen igen-t mondani egy másik valóságra.
Elolvasni egy cikket annyit tesz, mint elcsendesülve belépni a szavak birodalmába, s megtapasztalni, hogy a szavak mit jelentenek számunkra. Érzéseket jelképeznek, útmutatásul szolgálnak vagy emlékeztetnek valamire, de az is megeshet, hogy gondolatébresztőnek születtek – felcseperedni pedig belső világunkban szeretnének. Merülj el magadban és engedd meg, hogy jelen cikkek szavai otthonra találjanak bensődben!
Mi ennek az eredménye? Egy mozdulni nem akaró felnőtt. Egy bárhova – akár szégyenletesen kicsi valóságba is! – gyökeret verő felnőtt. Így nehéz megengedni az igazi gondoskodást és törődést: szinte lehetetlen igen-t mondani egy másik valóságra.
Milyen érzés, ha azért születtél, hogy másnak élj? Mit jelent az, hogy amit Anyukád átél, azt a pocakjában növekedve te is átéled? Az alábbi Théta Történet a szeretet egy kacifántos arcát mutatja be. Szövevényes meggyőződésekkel, földöntúli szeretettel és magzati mintával.
Mit tehet a kislány, aki megfagyott egy keserves pillanatban? Mi az, ami mégis ott bújik a múltban, ami még mindig képes mozgatni a szálakat? Az alábbi Théta Történet bepillantást enged a múltba, hogy szemtanúi lehessünk egy áldásos változás elindításának.
Mondd, tüzet kell-e raknunk, hogy megpillantsuk valódi lényünket? Elhisszük, ha egy darabig csak táncolunk a sötétben? Utálnunk kell-e ezt a párost, ami végre elismeri minden részünket? A triumvirátust. Semmilyen élet nem kell, amiben ez a szeretet rejtve van.
Valaha az élet voltál, aztán maga a halál. Egyszerre kéretlen kopogás lettél az ablakomon, amit elhozott hozzám egy madár. A szárnyas papírmasé lettél, amit kezembe nyomott egy jó barát. Ki vagy te, akinek mesélni akarok, s akinek a válaszaira szomjazom?
Nem vágynék olyat, amit nem tudom, hogyan kell méltón magamévá tenni. Nem húzna mágneses erővel a szív, nem keverednék kellemetlen eseménysorozatokba, nem gyötörne folyton a helyes és helytelen, s talán az elmém se tartana ennyire kevésre. Gyenge szívű – ha mondhatná, mondaná pálcát törve a dobbanásaim felett.
