Önismeret

Hittem, hogy az élet legboldogabb fele a csúcspillanatokban van. 

A mérföldköveknél, a nagy események mentén.

Most hiszem, hogy a megkönnyebbülésnél.

Sokan úgy képzelik az önismereti alkalmakat és az egyéni terápiát, mint a foghúzást. Bizonyosan kínszenvedés, szomorkás, fáj!

Ha igazán jóhiszeműek vagyunk, talán feltételezünk egy áhítatott AHA-élményt.

Katarzissal viszont egyáltalán nem számolunk. Megkönnyebbüléssel, tiszta könnycseppekkel, reménnyel, új, bizsergető energiával még gondolatok szintjén sem játszunk el.

Pedig azt hiszem, az élet legboldogabb fele valahol itt van.

Persze, a csúcspillanatokban. Meg ezekben, az aprókban. 

Belépni egy ajtón borzalmas állapotban és kimenni rajta szinte szárnyalva. 

Mi ez, ha nem csoda?

A boldogság maga.

Lehet utálni őket. A megerősítéseket. Mert tényleg üres pusmogásnak tűnnek.

Amikor van egy meggyőződésünk és kész hitrendszer épült rá, akkor elég gyengén hat egy mézesmázos pozitív mondat. Nem változtatja meg az életünket csettintésre és kicsit sem tűnik úgy, hogy varázsereje volna.

Hiába hallgatjuk kitartóan vagy mantrázzuk a szívünket is beleadva.

De nem is ez a célja.

Persze, hogy egy jól kigondolt, derűs mondat nem tud szembeszállni egy ezerszer átélt élménnyel, ami túl erősen lüktet. Millió tapasztalás szól ellene. Mondat vs. élmény. Egyértelmű a válasz.

Ötleteket viszont adhat. Mondhatja azt az elménknek, hogy figyelj, néha, amikor gondolsz, akkor gondolhatnál valami ilyesmit is..

Ismételni szeretnél vagy kipróbálni valami újat?

A megerősítés itt van, útmutatásnak.

Megerősíthet benned egy érzést, élményt, kinyithat egy ajtót a világodban. Valami újra, másra.

Vajon milyen az az élet, amiben egy ilyen derűs mondatra nem legyintünk szkeptikusan?

Milyen az az élet, amiben ezek a mondatok erőt adnak és célul szolgálnak?

Milyen az az élet, amiben körbenézve jelenként ismerjük fel a kívánságainkat?

A válaszok igazán megérdemlik az esélyt. Amikor arra van szükség, hívj segítségül megerősítést:

„Már minden megoldódott.”

„Jobbnál jobb utakon járok.”

„Szeretem a tapasztalásom.”

Itt vannak, csupán útmutatásnak, míg meggyőződéssé nem válnak.