Kéretlen tanácsok

Olyan jó, hogy vagytok!

Mindig rámutattok, pontosan hol is vagyok lobbanékony.

Az illúzió fáj ilyenkor, hogy már egészen elhittem. Látnak, értenek, átéreznek. Mégsem?

A kedélyes tanácsok, amik ordítva árulkodnak: nem láthatod, amit én látok. Fogalmad sincsen. És ezt értem.. akkor mégis miért érint ez ilyen mélyen?

Mert még mindig sokat jelent. Még mindig függök tőle. Még mindig igazítom magam érte.

Hol van így a végtelenségem?

Az eredeti, a vágatlan – az igazán komplex. A színes.

Vágytam az elfogadást, mert belül, magamat, igazán, még mindig nem fogadtam el.

Álmodtam a hited, mert belül, a szívemben, igazán, még mindig szükségem van rá.

Kértem a megértésed, mert belül, s igazán, minden porcikámban, még mindig..

És mindig is vágyni fogok rá.

A legszívszorítóbb tanácsod pedig összetöri ezt az egészet. Hát mégsem látsz?

Mégsem érzel?

Mégsem értesz meg?

Mégis egyedül vagyok odakint és idebent?

Akkor ennyi az önelfogadás? A híres neves önszeretet? A túlcizellált önismeret?

Addig vagyok jól, amíg nem koppan az állam, hogy senkinek, még csak fogalma sincsen?

Rólam. A szívemről. A mindenről odakint, s a mindenről idebent.

Hol van ebben a belső stabilitás, a végtelen nyitottság magam felé és a sziporkázó boldogság?

Miért nem teljesen oké ez nekem? Mit érdekel?

Kicsit sem vállrándítva vagy dacosan. Inkább igazán.

Fáj..

Ugyanakkor az is igaz, hogy mások akarunk lenni. Oka van, amiért nem állunk meg állandóan magyarázkodni. S, rendben van, hogy különbözünk, mert enélkül nem is lenne izgi..

Mások lehetünk.. és mások is akarunk lenni. Szeretünk igazán, mélyen mások lenni.

Akkor most örömteli vagy könnyfakasztó ez a dolog?

A választ pedig kéretlen tanácsok nélkül is tudod.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Ha visszamehetnék..

Ha tehetném, visszamennék. Megölelném. Ölelném, míg a reszketés alábbhagy. Amíg kevéssé fáj, amíg levegőt kap. Fognám a kezét, szorítanám a vállát. Csak ott lennék. Nem engedném, hogy törjön.. Maradnék. A

Tovább olvasom »

Határtalan

Nem bírod a határokat – persze hogy nem – nem neked valóak. Ahonnan jössz, az határtalan. Az, ami vagy, az határtalan. Tudod milyen az? Emlékszel még, hogy milyen formátlan? Először

Tovább olvasom »

Kérdez-felelek

Mesélj a lelked egy darabjáról! – kérjük erre a másikat. Na, jó, de milyen érzés ez? – kérded. Tényleg erre lenne szüksége a szeretteimnek? Milyen tapasztalás lehet számukra, amikor a

Tovább olvasom »

Szerethetnél feketén

Szerethetnél feketén – tudod, mint a kávét. Úgy, ahogy vagyok, teljes valómban. Talán már nem díjazom a folytonos kontextus keresést: kívánj cukorral, hideg tejjel vagy éppen tejhabbal. De méz is

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X