Kéretlen tanácsok

Olyan jó, hogy vagytok!

Mindig rámutattok, pontosan hol is vagyok lobbanékony.

Az illúzió fáj ilyenkor, hogy már egészen elhittem. Látnak, értenek, átéreznek. Mégsem?

A kedélyes tanácsok, amik ordítva árulkodnak: nem láthatod, amit én látok. Fogalmad sincsen. És ezt értem.. akkor mégis miért érint ez ilyen mélyen?

Mert még mindig sokat jelent. Még mindig függök tőle. Még mindig igazítom magam érte.

Hol van így a végtelenségem?

Az eredeti, a vágatlan – az igazán komplex. A színes.

Vágytam az elfogadást, mert belül, magamat, igazán, még mindig nem fogadtam el.

Álmodtam a hited, mert belül, a szívemben, igazán, még mindig szükségem van rá.

Kértem a megértésed, mert belül, s igazán, minden porcikámban, még mindig..

És mindig is vágyni fogok rá.

A legszívszorítóbb tanácsod pedig összetöri ezt az egészet. Hát mégsem látsz?

Mégsem érzel?

Mégsem értesz meg?

Mégis egyedül vagyok odakint és idebent?

Akkor ennyi az önelfogadás? A híres neves önszeretet? A túlcizellált önismeret?

Addig vagyok jól, amíg nem koppan az állam, hogy senkinek, még csak fogalma sincsen?

Rólam. A szívemről. A mindenről odakint, s a mindenről idebent.

Hol van ebben a belső stabilitás, a végtelen nyitottság magam felé és a sziporkázó boldogság?

Miért nem teljesen oké ez nekem? Mit érdekel?

Kicsit sem vállrándítva vagy dacosan. Inkább igazán.

Fáj..

Ugyanakkor az is igaz, hogy mások akarunk lenni. Oka van, amiért nem állunk meg állandóan magyarázkodni. S, rendben van, hogy különbözünk, mert enélkül nem is lenne izgi..

Mások lehetünk.. és mások is akarunk lenni. Szeretünk igazán, mélyen mások lenni.

Akkor most örömteli vagy könnyfakasztó ez a dolog?

A választ pedig kéretlen tanácsok nélkül is tudod.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Velem egy

Álmodom a nehéz lehetőséget a könnyebb ösvény mellett, a fejetlenséget, a félelmet, a döntésem. Újra és újra átélem, átfut rajtam minden. Izzadtan ébredek, még emlékszem. Látom, hogy merre mehetek, s

Tovább olvasom »

Útmutatásnak

Lehet utálni őket. A megerősítéseket. Mert tényleg üres pusmogásnak tűnnek. Amikor van egy meggyőződésünk és kész hitrendszer épült rá, akkor elég gyengén hat egy mézesmázos pozitív mondat. Nem változtatja meg

Tovább olvasom »

Azok a jó szándékú szavak..

Nem olyan egyszerű felismerni a megfelelési kényszert, hisz halkan jár, és csak nagy ritkán kiabál. Ezért is hittem sokáig úgy, hogy csak negatív megerősítések kapcsán kerülhet belénk. De ez az

Tovább olvasom »

Én magam, meg a kaland

Az út, amit magamért járok. Az olyan, amit nem képzeltem. Amire mégis, mindig is vágytam. Mert az egyszerű az üres, a macerás pedig a szívemben lüktet. Szeretném azt hinni, hogy

Tovább olvasom »

Mezítlábas bizalom

Mezítlábas bizalom, az kell neked. Olyan szeretet. Olyan természet. Világ, amiben tényleg szétnézhetsz. Biztonságban lévő gyermek, stabil felnőttel. Azzá lettél? Felelj! Nem veszhetett oda. El. A kapcsolatod az élettel. Pityereg

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X