A boldogság maga

Hittem, hogy az élet legboldogabb fele a csúcspillanatokban van. 

A mérföldköveknél, a nagy események mentén.

Most hiszem, hogy a megkönnyebbülésnél.

Sokan úgy képzelik az önismereti alkalmakat és az egyéni terápiát, mint a foghúzást. Bizonyosan kínszenvedés, szomorkás, fáj!

Ha igazán jóhiszeműek vagyunk, talán feltételezünk egy áhítatott AHA-élményt.

Katarzissal viszont egyáltalán nem számolunk. Megkönnyebbüléssel, tiszta könnycseppekkel, reménnyel, új, bizsergető energiával még gondolatok szintjén sem játszunk el.

Pedig azt hiszem, az élet legboldogabb fele valahol itt van.

Persze, a csúcspillanatokban. Meg ezekben, az aprókban. 

Belépni egy ajtón borzalmas állapotban és kimenni rajta szinte szárnyalva. 

Mi ez, ha nem csoda?

A boldogság maga.