Őseink

Félsötét van, látom a kijelzőn a neved. Fel akarlak hívni, emlékszem – félelmet érzek. Érzem a füst szagot, már mindenhol fűtenek. Zaj is van, de nem számít, balra fordulok, tudom, hogy merre megyek. Szórakozóhelyek. Furcsa, baljós emberek, senkit nem ismerek. Nem erre emlékeztem, ez az utca nem teljesen volt ilyen. Lényegtelen, tudom, hogy merre megyek. A végére érek, tovább nem vezet – egy nénivel találom magam szemben – már ott állok a kertjében.

– Tessék megmondani kérem, merre innen?

– Erre itt, járda is vezet.

Nincsen járda, csak az udvar, az út keresztül a házon vezet. Most menjek be? De hisz idegen minden, miért lépdelnék más életében? Mennem kell, másfelé nem lehet.

– Megharagszik a néni? Ne ijedjen meg!

– Megijedni? Ugyan lelkem, felnőttél a szememben, csak alig ismertelek meg. De azért mégiscsak ismerlek.

Éltemben nem láttam a hölgyet, se a házát, az utat viszont jól ismerem. Egyenesen vezet, nem volt itt semmilyen ház, virágoskert sem, az egész értelmetlen. Fura is a telek, felfelé vezet, a ház ott terül el felül, majdhogynem körkörösen. Felsétálok, ott vagyok a belsejében. Érdekes.

Omladozik néhol, de nagyon különleges. Fából faragott díszek, precíz részletek, mégis dereng, lézeng valamilyen tömör komorság a térben. Ékszerdoboz ez az otthon, de elhagyták, magányos és üres.

– Tessék mondani, ki faragott ilyen szépen, ki volt ilyen tehetséges?

– Szerelmemmel ketten, vigyáztunk egy lelket, megtisztelt minket. Ő faragott mindent. Régóta már, hogy elment.

Sírni kezdett, úgy éreztem, hogy meg kell érintenem. Simogattam a hátát, bocsánatot kértem, hogy kérdeztem. Bűntudatom lett. Honnan ismer? Mi ez a ház, hogy került ide? Lezajlott itt egy élet, több történet, és most megismerem. Miért ismerem meg? Mi közöm ehhez?

– Érzem, hogy sajnálod. De ne sajnáld gyermekem, inkább tekints körbe. Ez a ház téged illet.

– Engem?!

Felébredek, kinyitom a szemem. Jó ideig értetlenül fekszem. Semmit nem értek: az emlékeken kívül, érzelmeket is magammal hoztam, itt vannak a felszínen. Velem együtt ébredtek fel, bennem élnek. Álmomban láttam egy helyet, és kötődésem lett. Meg fogom találni a házat, mely engem illet!