Szeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.
És ha félünk, akkor nem szeretünk, valahogy így van ez a gyakorlatban. Talán azért, mert veszélyes, mert a félelem arcunkba nyomja a következményeket, a végtelen lehetőséget, ahogyan ez végződhet. Tudva mindezt, mutass olyan szívet, mely szorulás nélkül szeret – ha szeret, mert talán még képes.
Akkor már egyszerűbb volna egyáltalán nem szeretni. Egészen jók ezek a félelem-érvek, szinte teljesen meggyőztek. Már csak azért is, mert amikor nem szeretek, akkor nem is félek. Ilyenkor tárgytalan az érzéseim vitája, jóllehet azért, mert bezártam őket a szobába. Elzártam mindent, így nincs fejfájásom, se szívfájdalmam – kettőt egy csapásra! De egyáltalán nem fair, hogy ez a kérdés mindent vagy semmit alapon dől el! Hogy választani kell. Hát milyen alku ez?! Valaki magyarázza meg!
Nem szerethetek, ha félek, de már nem is félhetek, mert szeretet híján minek..
Talán elhatalmasodott rajtunk ez a bestia, nem is olyan ártalmatlan, mint ahogyan azt állította. Pedig jobb félni, mindig mondja. Először csak óva intett minket – nem kért sokat – ezért ártatlanul vigyáztunk a kérésére. Fogta a kezünket, sétált velünk, de mindvégig békésen viselkedett. Aztán lassan, ravaszdin, ujjról ujjra cibálni kezdte a kezünket, már nem viselkedett szépen. Szorított itt is, ott is, szinte fájdalomban tartotta egész testünket. A szeretet keservesen rít, de egy ideig csak megfértek mindketten – majd egyszerre tarthatatlanná vált a helyzet.
Válassz ember! Nekem több hely kell! – követel a félelem. Válassz engem! – nyögi az utolsókat a szeretet. Kettőt könnyebbet.. Mindent, vagy semmit, erről kell döntenem – gondolja az ember. Hogyan viseljem el a sivár ürességet a szívemben? Vagy hogyan legyek elég bátor a félelemhez, hogy szerethessek? Bátorság, mi fán teremsz?
Minden alkalommal, amikor félve, de szeretsz, bátorságot ölelsz. Bátorság, de mindegy, hogy minek nevezed. Testvériségnek, mely a másik kettő – félelem és szeretet közt – rendet tesz; bölcseletnek, mely helyt ad mindkettőnek; vagy tapasztalatnak, mely tudja jól, hogy e kettő valójában egy.
