Jól gondold meg a választ – megnézted, biztosan kulcsra zártad? Egye fene, akkor nyisd ki azt a másikat!
Ezt azt ajtót te magad választottad, arra az eshetőségre, ha végre készen állsz belépni rajta. Részletekbe menően megálmodtad, mi terüljön eléd, mikor a mellkasod végre a benti levegőhöz ér. Ahogyan megjelensz a térben, ahogyan eggyé válik veled minden, minden apró rezgésed tapasztalássá lesz. Ez volt a terv.
Kinyitottad?
Ne szerénykedj, mondd meg! Ilyennek képzelted?
Hagyni folyni, ha már úgysem lehet megállítani. Nem is kell az útjába állni. Kifelé – nyögi – engedjetek menni! A világotokat akarom látni. Úgy, ahogyan még sosem.. Folyni az élettel,
Annak lenni, aki nem vagy. Szeretnél, de nem vagy. A változásról nem szóltak. Benne vagy a változásban, maga vagy a változó, mégsem tudod magadévá tenni. Tényleg erre kellett menni? Olyat
Van egy kép a lelkemben – hiheted, hogy a kedvencem – hisz állandóan ezt nézem. Akármit festek, az része vagy egésze ennek az eredetinek. Nincs alkotásom nélküle, nincs olyan, ami
Beszéltem róla eleget?Éreztem, hogy figyelnek?Elismerték az igényeimet? Volt még bennem levegő, amit nem fújtam ki?Mondat, amit elharaptam?Történet, amit jó lett volna mesélni?Érzés, amit mindenképpen ki kell fejezni? Ritkán történik meg.
Talán túl nagy az álmom, egyszerűen óriási ebbe a világba. Hiszek én, hiszek, nem azért mondom, hidd el. Szemérmetlenül álmodok mindent, részletgazdagon, érzéssel. Egy részem régen ott él az általam
