Nem az fáj, hogy így alakult, hogy nekünk, kettőnknek nem jött össze.
Az fáj, hogy kettőnk helyén sosem lett béke.
Beszéltem róla eleget?Éreztem, hogy figyelnek?Elismerték az igényeimet? Volt még bennem levegő, amit nem fújtam ki?Mondat, amit elharaptam?Történet, amit jó lett volna mesélni?Érzés, amit mindenképpen ki kell fejezni? Ritkán történik meg.
Kopogsz, de nem nyílik. Mindig nyílott, de most nem nyílik. Sosem nyílott igazán? Nincs jogod ezt feltételezni. Oké, fáj. De ez boldogság. Van egy ajtó, ami kopogásra vár. Te vagy
Azt hisszük, ha elmondják, hogy hol, mikor, hogyan okoznak majd nekünk fájdalmat, akkor majd nem fogjuk érezni, átélni azt. Nem lesz ugyanolyan. Nem fog jólesni a boldogság, ha tudjuk, hogy
Lépcsőfok, amire egyedül lépsz fel. Lent hagyod, ami többé nem téged illet. Ott hagyod a bizalmatlanságot, ami úgyis csak ritkán, szinte sosem hagyott nyugton. Megtettem mindent? Igaz-igaz módon élek? Nyavalygok
Arra is, amire nem kéne. Az összes keservesre. Emlékszem, hogy folytatni akartam az életet. Nem is volt más választásom. Nem gondoltam, hogy lehetne. Magamért, nem álltam meg. Csak mentem előre
