Megértem, csak nem érzek vele egyet. Mást érzek, egészen. Érted ezt? Átérzed? Egyáltalán a szánkkal vagy a szívünkkel beszéljük ezt meg?
Már nem ölelnek az érzelmek, csak akkor, ha azok másokat érintenek – akkor megfogják a kezem, és sétálnak is velem. De egyedül nem megy, nincs saját élményem. Másokéból élek: csodálom,
Beszélj, amikor vágnak, amikor remegnek, amikor könyörögnek, hogy ne mondd el őket. Amikor kimondatlanul csimpaszkodnak szádba a szavak, mert nem leheled, nem formálod őket – mert nem megy, mert lehetetlen.
Ami most túlzásnak hangzik, tudod, a jó sztorihoz való kontraszt.. Bárcsak az volna! Lenne üres frázis, amit jól esik mondani, s ízesen lehet mesélni. Ami az örömtelit segít jobban megbecsülni.
Érezzem magamon, éljem át, képzeljem a sorsodat. Akkor is, ha nekem azt nem szabad. Vajon másikat kaptam, vagy ugyanazt? Megérint a gondolat. Hisz mindig enyém a tiéd másik oldala.
Mindegy, hogy mi a véleményed. Mindegy, hogy mi a tapasztalásod. Mindegy, hogy miként látod. Útja van, amin menni kell. Az úton küzdelem van, valódi veszély. Hullámvölgy és reménytelenség. Az aggodalmad,
