Végtelen

Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki.

Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki.

Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a szívemben, hogy valahogyan más lesz majd. Neki. Más, amire emlékszem – csak egy kicsivel jobb, egy hajszállal könnyebb, egy könnycseppel kevesebb. De éppen annyi.

Nem azért, mert kőbe van vésve, vagy, mert olyan vaskos dolog a múlt. Már elmúlt.

Nem is azért, mert a változtatás csökönyös szándéka dobbanna bennem. Tévút.

Inkább a végtelen kígyózik. Tekereg és szólít.

Keresem a szavakat, a megfelelőket – kutatom, hogy mit mondjak. Végül minden választásom ösztön, valami eleve szózat, amit Istenemre esküszöm, most először formálok a számmal. Mégis, egyszerre idézem egy emlékből, egy érzésből, a múltban. Ezeket a szavakat már mondtam.

Hallottam?

A rezgést belőlem, odaadtam. Öleltem és szorítottam. Támasz is voltam.

Emlékszem rá, hogy ezeket tényleg megkaptam..

Adtam?

Most, amikor téren és időn át szólok, az akkori fülemmel is hallom. A hangom.

Mindez egyszerre történelem, s közben maga a jelen. Misztikus köd, valódi végtelen.

A vágyam, hogy ott legyek..

Eleve itt is csak tőle lehetek.

Jelen.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Pont én félek

Egyszer kinevetett. Azt hiszem ismert. Látta a bátor darabom, vele együtt a gyermeteg félelmet a szememben. Nem értette, mitől, s miért pont én félek. Hisz volt egy levelem. Egyszer, bátorságból

Tovább olvasom »

Mennyi kell?

Sok van, végtelen van. Tudom, mert onnan kérem mindenkinek a meseszépet. Magamnak is onnan kéne. Magamnak, miért nem kérek? Rossz a kérdés, ne is kérdezd. Ha fel kell fogni, hogy

Tovább olvasom »

Ma igen, holnap már nem

Amit ma írok, holnap már nem érted. Pedig lehet, hogy ismersz. Ez erősen elgondolkodtat azon, hogy minek is találgatjuk, ki mit érzett akkor, amikor száz évvel ezelőtt papírra vetett pár

Tovább olvasom »

Megélni, ami belül van

Mondani kell. Elsírni, formálni, megtapasztalni. Az érzéseket. Alkotni belőle, de ha kell, csak önteni formátlan. Megélni, ami belül van.”Megtanította szeretni a lelkem. Nem volt feltétel nélküli, tökéletesen tiszta. Volt benne

Tovább olvasom »

Hátra se nézni

Létezel, s hiány vagy. Akarlak látni, boldognak. Távolról. Örömkönnyeket sírni. Neked, az összes jót kívánni. Rohanni. Csak tőled külön lenni. Nem akarlak az életemben tudni. Szabad ezt beismerni? Szabad ennyire,

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X