Végtelen

Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki.

Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki.

Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a szívemben, hogy valahogyan más lesz majd. Neki. Más, amire emlékszem – csak egy kicsivel jobb, egy hajszállal könnyebb, egy könnycseppel kevesebb. De éppen annyi.

Nem azért, mert kőbe van vésve, vagy, mert olyan vaskos dolog a múlt. Már elmúlt.

Nem is azért, mert a változtatás csökönyös szándéka dobbanna bennem. Tévút.

Inkább a végtelen kígyózik. Tekereg és szólít.

Keresem a szavakat, a megfelelőket – kutatom, hogy mit mondjak. Végül minden választásom ösztön, valami eleve szózat, amit Istenemre esküszöm, most először formálok a számmal. Mégis, egyszerre idézem egy emlékből, egy érzésből, a múltban. Ezeket a szavakat már mondtam.

Hallottam?

A rezgést belőlem, odaadtam. Öleltem és szorítottam. Támasz is voltam.

Emlékszem rá, hogy ezeket tényleg megkaptam..

Adtam?

Most, amikor téren és időn át szólok, az akkori fülemmel is hallom. A hangom.

Mindez egyszerre történelem, s közben maga a jelen. Misztikus köd, valódi végtelen.

A vágyam, hogy ott legyek..

Eleve itt is csak tőle lehetek.

Jelen.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Egység van

Mindannyiótok arcában pillantom meg magamat. Mindannyiótok lelkével kapcsolódom, szabadon. Mindannyiótok szívében fürdetem a szeretetet, amit az égből hoztam magammal. Mindannyiótokból ugyanaz a szellemiség árad.  Egység van. Azonos minden dobbanásunk, s

Tovább olvasom »

Meghatározó volt

Beszéltem róla eleget?Éreztem, hogy figyelnek?Elismerték az igényeimet?  Volt még bennem levegő, amit nem fújtam ki?Mondat, amit elharaptam?Történet, amit jó lett volna mesélni?Érzés, amit mindenképpen ki kell fejezni? Ritkán történik meg.

Tovább olvasom »

Ha kérni akarsz

Kérd arra, hogy legyen ugyanolyan. Mert szeretted, ismerted, szívedbe vésted úgy, ahogyan van. A változás pedig, ebbe a békés emlékképbe csak zűrzavart hozna. Fejtörést okozna, nehézkes volna átrajzolni az ismerős

Tovább olvasom »

Örökre nekem

Úgy képzeltem magamat, mint aki teliszívű. Akinek az örökre mámoros ígérete gyakran csókolja az arcát, s erős benne a bizonyosság. Ez vagyok, az önképem szilárd, nem sodródok és a hontalanság

Tovább olvasom »

Szeressünk tisztelettel

Nem készakarva csinálom, de nem érezheted mellettem a biztonságot. Tudom jól, látom minden alkalommal a szemedben: ismered a döntéseimet, tudod, milyen hirtelenek. Rettegsz, hogy egy csettintésre eltűnhet minden. Bárcsak megígérhetném,

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X