Végtelen

Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki.

Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki.

Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a szívemben, hogy valahogyan más lesz majd. Neki. Más, amire emlékszem – csak egy kicsivel jobb, egy hajszállal könnyebb, egy könnycseppel kevesebb. De éppen annyi.

Nem azért, mert kőbe van vésve, vagy, mert olyan vaskos dolog a múlt. Már elmúlt.

Nem is azért, mert a változtatás csökönyös szándéka dobbanna bennem. Tévút.

Inkább a végtelen kígyózik. Tekereg és szólít.

Keresem a szavakat, a megfelelőket – kutatom, hogy mit mondjak. Végül minden választásom ösztön, valami eleve szózat, amit Istenemre esküszöm, most először formálok a számmal. Mégis, egyszerre idézem egy emlékből, egy érzésből, a múltban. Ezeket a szavakat már mondtam.

Hallottam?

A rezgést belőlem, odaadtam. Öleltem és szorítottam. Támasz is voltam.

Emlékszem rá, hogy ezeket tényleg megkaptam..

Adtam?

Most, amikor téren és időn át szólok, az akkori fülemmel is hallom. A hangom.

Mindez egyszerre történelem, s közben maga a jelen. Misztikus köd, valódi végtelen.

A vágyam, hogy ott legyek..

Eleve itt is csak tőle lehetek.

Jelen.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Elefántom vagy

Elefántom vagy, tényleg. Kétségtelen. A minta, a térkép, a vezér – a törődés az életemben. Tudod az utat mindannyiunk helyett: Azzal töltöd életed, hogy tanítasz engem. Bejárod az összes utat

Tovább olvasom »

A fám tövében

Őszinte leszek: mostanában nem akartam felmászni a fámra. Pedig maga vagyok a fa. Minden magassággal és mélységgel bennem, én vagyok a fa. S, ha nem másztam, ha nem váltam eggyé

Tovább olvasom »

Vágyaink ajtaja

-Látod a tizenkét ajtót előtted? – kérdezte. -Látom. De olyan egyformának tűnik az összes! – válaszoltam. -Bizony egyformák. Mégis, válaszd azt, amelyik mögött a selymes bundájú, bújó cica van, könyvtorony

Tovább olvasom »

A mai lesz az a nap

Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap,

Tovább olvasom »

Emlékszem

Arra is, amire nem kéne. Az összes keservesre. Emlékszem, hogy folytatni akartam az életet. Nem is volt más választásom. Nem gondoltam, hogy lehetne. Magamért, nem álltam meg. Csak mentem előre

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X