Jövő voltál, mostanra múlt vagy. Bizonyos, hogy a jelenem nem vagy. S, ez egyszer, talán ez nem baj!
Átszaladnak rajtam, mint a derűs, néha kalamajkás szelek. Borzonganak. De idővel mind elcsendesednek. Sejtetik azt, aki egykor voltam, akivel örömmel forgattak le egy filmet. Elavult előzetes, annál is inkább idejétmúlt
Dolgozol a múlton, s közben a jövőt teremted. Ráadásul békésen csókol meg a jelen. Ilyenkor aztán igazán megölel az élet.
-Igen, megígértem. De bár ne tettem volna ilyet! -Mire véljem ezt? Hogy érted?! -Jól hallottad. Bánom, hogy ilyen naiv voltam. Kértél, hát én szavamat adtam: felesküdtem arra, hogy virág leszek,
Eggyé válni akarok. Megsemmisülni, vagy másként mondva: a mindenségbe olvadni. Kiválasztom erre a szívemmel azonosat, mert megismerem messzi földről. Az élet kanyargós útjain sem veszítem szem elől, hiszen téren és
Látlak. A múltat, a jelent, a jövőt egyszerre – te benned. Ismerem. Az ég adta szerelmet, elemi vonzást, ösztönt, érintés nélkülit, testtelent. Látom a szemedben. Vágyálom. Önmagát beteljesítő jóslat. Gyémánt
