Dolgozol a múlton, s közben a jövőt teremted.
Ráadásul békésen csókol meg a jelen.
Ilyenkor aztán igazán megölel az élet.
De nem vagy más, mint szellem. Rettegő hazug, aki tényleg nem emlékszik semmire. Olyan mélyen tűntetted el a nyomaimat, mintha soha nem jártam volna bensődben. Mintha azok a keserves évek
Mindegy, hogy mi a véleményed. Mindegy, hogy mi a tapasztalásod. Mindegy, hogy miként látod. Útja van, amin menni kell. Az úton küzdelem van, valódi veszély. Hullámvölgy és reménytelenség. Az aggodalmad,
Mondani kell. Elsírni, formálni, megtapasztalni. Az érzéseket. Alkotni belőle, de ha kell, csak önteni formátlan. Megélni, ami belül van.”Megtanította szeretni a lelkem. Nem volt feltétel nélküli, tökéletesen tiszta. Volt benne
Tudod mit jelent nekem a megbocsátásod? Eggyel több mosolyt az arcomon – ennyit csupán. És soha nem is jelenthet többet nekem, hiszen az életem a tiédtől független. Nem arról van
Legyél bármerre, ölelj meg bármilyen nehezen, ha szándékodban áll, megteszed. A szándék jelenti a szerelmet. A többi csak tévképzet. Már nehezen viselem, hogy futnom kell azért, hogy veled lehessek. Van,
