Dolgozol a múlton, s közben a jövőt teremted.
Ráadásul békésen csókol meg a jelen.
Ilyenkor aztán igazán megölel az élet.
Amit ma írok, holnap már nem érted. Pedig lehet, hogy ismersz. Ez erősen elgondolkodtat azon, hogy minek is találgatjuk, ki mit érzett akkor, amikor száz évvel ezelőtt papírra vetett pár
Tulajdonképpen folyamatosan kapsz útbaigazítást: beszélnek az álmaid, és minden, amit ébrenlétedben látsz. Folyamatosan érzed és érzékeled a jeleket, a véletlennek vélt egybeeséseket.
Az út, amit magamért járok. Az olyan, amit nem képzeltem. Amire mégis, mindig is vágytam. Mert az egyszerű az üres, a macerás pedig a szívemben lüktet. Szeretném azt hinni, hogy
Légyszi, légyszi, add fel. Ugye megteszed?! De ígérd is meg! Ha ilyen szépen kérsz, örömmel. Ki a kezemből, bele a világba. Engedem. Agy kikapcs, mostantól zéró gondolat. Az érzésekről többé
Az ösztön vagy nekem – minden reggel, amikor kinyitom a szemem. Az életérzés, amivel élem az életem. A lendület, a hidegrázás, a sejtelem. A teljesség vagy nekem.
