És akkor vedd is észre!
Igen. Már akkor történt, amikor éppen elégedetlenkedtél. Amikor kimondtad szavakkal, hogy állóvíz az életed, s nem mozdul benne a jólélek. Mozdult, képzeld el.
Vagy mondjam, hogy soha nem állt meg? Csak úgy hitted.
Vedd észre, akard észrevenni – hisz az élet táncol veled, s közben engedi, hogy figyeld. Beavat minden titkába, elsuttogja az összes jelet. Érkezik a megrendelésed!
Várod, kedves? Vagy még mindig kételkedsz?
Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki. Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki. Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a
Egyszer kinevetett. Azt hiszem ismert. Látta a bátor darabom, vele együtt a gyermeteg félelmet a szememben. Nem értette, mitől, s miért pont én félek. Hisz volt egy levelem. Egyszer, bátorságból
Mindegy, hogy mi a véleményed. Mindegy, hogy mi a tapasztalásod. Mindegy, hogy miként látod. Útja van, amin menni kell. Az úton küzdelem van, valódi veszély. Hullámvölgy és reménytelenség. Az aggodalmad,
Oké, de miért pont most? Kigondoltam, gondolod. Vártam rá, tudatosan készültem, érzéssel. Bizonyos. Mondjam, hogy nem így volt? Egyszer csak tudtam, hogy ezt akarom. Hogy ezt kell csinálnom. Nem maradt
A kis történet a szívünk csücskében megmutatkozik a világ minden részében. Ezért többről szól, mint gondolnánk. Jóval többről. Az életről, meg arról, ahogyan éljük azt. Elvről, értékről, világrendről szól, a
