És akkor vedd is észre!
Igen. Már akkor történt, amikor éppen elégedetlenkedtél. Amikor kimondtad szavakkal, hogy állóvíz az életed, s nem mozdul benne a jólélek. Mozdult, képzeld el.
Vagy mondjam, hogy soha nem állt meg? Csak úgy hitted.
Vedd észre, akard észrevenni – hisz az élet táncol veled, s közben engedi, hogy figyeld. Beavat minden titkába, elsuttogja az összes jelet. Érkezik a megrendelésed!
Várod, kedves? Vagy még mindig kételkedsz?
Ha akarom, kívül élem meg minden belső rezdülésemet. Elszenvedek helyzeteket, sodródok, másokra figyelek. Ha akarom, felismerem, hogy a kívül zajló dolog, valójában belül indul el. Milyen vágyam teljesül azzal, hogy
Ha a teljességet nem értheti meg mindenki, akkor legalább a részeket hadd értsék meg! Mégis, aki felhagy a részekkel, az megérti az egészet. Ez az egész pedig ott van minden
Valakitől már csak azért sem elfogadni a jó tanácsot, mert ugyan ki ő, hogy beleszóljon, hogy értékes és éles meglátása legyen, valójában csak és kizárólag a mi szegénységünk: Ugyan már,
Mi lenne, ha.. Sokkal inkább amikor. Amikor ez megváltozik, mert bizonyosan meg fog, akkor emlékszem majd magamra és a vágyaimra. A változáshoz ugyanis, én magam is hozzájárultam. De amíg hiszem,
Kerested, de mondd, meg is találtad? Itt a válasz, amit erősen a kérdésed határoz meg. Ami lehet felkiáltójeles, de valójában a kérdőjel sokkal érdekesebb. A válasz, s vele az összes,
