Ne érezd, hogy rólad szól – mert nem.
Ne érezd, hogy miattad van – mert nem.
És ne is akard, hogy addig-addig tekeregjen, míg felőröl – mert egész egyszerűen nem téged illet.
Fogadd el, hogy a vállalásod ennyi volt.
Megtetted, odaadtad, megköszönték: a feladat véget ért.
Köszönd meg a leckét.
Hittem, hogy az élet legboldogabb fele a csúcspillanatokban van. A mérföldköveknél, a nagy események mentén. Most hiszem, hogy a megkönnyebbülésnél. Sokan úgy képzelik az önismereti alkalmakat és az egyéni terápiát,
Ha tehetném, visszamennék. Megölelném. Ölelném, míg a reszketés alábbhagy. Amíg kevéssé fáj, amíg levegőt kap. Fognám a kezét, szorítanám a vállát. Csak ott lennék. Nem engedném, hogy törjön.. Maradnék. A
Ezután mi lesz? Válaszolj, könyörögve kérlek! Megmondom én neked mi lesz: ezután álmodsz tovább, kedves!
Hittem, hogy az élet legboldogabb fele a csúcspillanatokban van. A mérföldköveknél, a nagy események mentén. Most hiszem, hogy a megkönnyebbülésnél. Sokan úgy képzelik az önismereti alkalmakat és az egyéni terápiát,
A kis történet a szívünk csücskében megmutatkozik a világ minden részében. Ezért többről szól, mint gondolnánk. Jóval többről. Az életről, meg arról, ahogyan éljük azt. Elvről, értékről, világrendről szól, a
