Ne érezd, hogy rólad szól – mert nem.
Ne érezd, hogy miattad van – mert nem.
És ne is akard, hogy addig-addig tekeregjen, míg felőröl – mert egész egyszerűen nem téged illet.
Fogadd el, hogy a vállalásod ennyi volt.
Megtetted, odaadtad, megköszönték: a feladat véget ért.
Köszönd meg a leckét.
Viharod mélyen, csillapíthatatlanul kavarog benned. Némának hiszed, de állandóan sziszeg. Dühösen. Így csak pislákol a fényed. Látom már a sötétet, érzem – pont úgy, ahogyan mesélted. Tudom, hogy mar, s
Legyél bármerre, ölelj meg bármilyen nehezen, ha szándékodban áll, megteszed. A szándék jelenti a szerelmet. A többi csak tévképzet. Már nehezen viselem, hogy futnom kell azért, hogy veled lehessek. Van,
Tényleg sokat álmodom. Talán ezért érdekel az álomfejtés – meg talán azért, mert ha valami, hát akkor az álmaink tényleg belülről jönnek. Mindjárt más értelmet nyer a befelé figyelés: ott
Jövő voltál, mostanra múlt vagy. Bizonyos, hogy a jelenem nem vagy. S, ez egyszer, talán ez nem baj!
A szemünk tán csak bőrt lát, de pezsgés van ott, örök mozgás, változás. Megérzem, ha hozzám ér az energiád. S, nem csak akkor, amikor a kézként felém nyúló energianyaláb fizikailag
