Ne érezd, hogy rólad szól – mert nem.
Ne érezd, hogy miattad van – mert nem.
És ne is akard, hogy addig-addig tekeregjen, míg felőröl – mert egész egyszerűen nem téged illet.
Fogadd el, hogy a vállalásod ennyi volt.
Megtetted, odaadtad, megköszönték: a feladat véget ért.
Köszönd meg a leckét.
Megértem, csak nem érzek vele egyet. Mást érzek, egészen. Érted ezt? Átérzed? Egyáltalán a szánkkal vagy a szívünkkel beszéljük ezt meg?
És akkor kiállok a fénybe, anyaszült meztelen, és engedem, hogy méregessenek. Nem félek. -Pedig jobb a sötétben – vélekedsz. -Miért jobb? – kérdem. Fényben, sötétben, ugyanaz lakozik bennem. Mindegy, hogy
Valódi empátiát magunktól kapni. Későbbi énektől, akik hátra mernek nézni. Nem fordulnak el, bírják látni, újra átérezni.Nem mondanak semmit, hisz tudják, nem lehetséges jobbá tenni.Figyelemmel, minden részlet ismeretével, jelen tudnak
A kis történet a szívünk csücskében megmutatkozik a világ minden részében. Ezért többről szól, mint gondolnánk. Jóval többről. Az életről, meg arról, ahogyan éljük azt. Elvről, értékről, világrendről szól, a
Legyen egyértelmű és összetéveszthetetlen. Ami után nem marad több kérdőjel. Mondd hangosan és emelt fővel. Mert nincsenek jelek, meg mozzanatok, amik beszélnek. Egyszerűen nem így kell. Értsd meg, a falra
