Mezítlábas bizalom

Mezítlábas bizalom, az kell neked. Olyan szeretet. Olyan természet. Világ, amiben tényleg szétnézhetsz. Biztonságban lévő gyermek, stabil felnőttel. Azzá lettél? Felelj! Nem veszhetett oda. El. A kapcsolatod az élettel. Pityereg még benned? Mondd, bénultan állsz, s nézed vagy megtartod a kis lelket? Reagálsz, amikor hív téged? Felemeled a csodát benned? Egyáltalán a felelősséget, érzed? Az apró tappancsok benned, hova mennének? Ott a helyed. A kezed, a szíved, a szándékod. A bizalom, amit magadból szülsz meg.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Végtelen

Jelen szeretnék lenni. Így, ahogyan most vagyok. Neki. Nem történne másképpen, a múlt nem változna meg. De én ott lennék, neki. Most, ahogyan ez megszületett bennem, talán azt hiszem a

Tovább olvasom »

A boldogság maga

Hittem, hogy az élet legboldogabb fele a csúcspillanatokban van.  A mérföldköveknél, a nagy események mentén. Most hiszem, hogy a megkönnyebbülésnél. Sokan úgy képzelik az önismereti alkalmakat és az egyéni terápiát,

Tovább olvasom »

Ha visszamehetnék..

Ha tehetném, visszamennék. Megölelném. Ölelném, míg a reszketés alábbhagy. Amíg kevéssé fáj, amíg levegőt kap. Fognám a kezét, szorítanám a vállát. Csak ott lennék. Nem engedném, hogy törjön.. Maradnék. A

Tovább olvasom »

Kicsi

Egyszer csak kipukkan a buborék. A homály, az önáltatás, a szürke, agyonismételt hazugság. Tudod jól, ez az igazság. Nem az, amelyik szerint nekem vagy neked lehet igazad. Az olyan, amit

Tovább olvasom »

Levélhullásra fel!

Akármerre lépünk, talpunk alá keveredik egy, még száradó félben lévő érzelem, melyet valaki már úgy-ahogy elengedett, de azért még mindig fájó pontnak él meg. A földön hever, átsétál rajta a

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X