Nekik szólnának a misztikus történetek, mendemondák, a mesék? Olyan lelkeknek, akik teljes valójukkal álmodozásra születtek? Vajon nekik szól-e a mese végén a tanulság? Vajon őket hivatott-e felébreszteni a varázslat, csillámpor, és a csodák sokasága egy olyan keserű illúzióból, melyben ők maguk vesztek el? A gyerekek tudják, s nem így élnek. Nincs honnan felébreszteni őket, hisz tökéletesen éberek. Akkor kiket illet tulajdonképpen a csillámporos orvosság?

Mesésen
Meséltél az életemről nekem, és én olyan szívesen hallgattalak. Ittam minden szavad, hittem, amit mondasz. Engedtem, hogy szívszorító sorsszálamra támaszkodva, tovább sződd a szálakat, hogy tekerd és fond a vezérfonalamat.



