Nekik szólnának a misztikus történetek, mendemondák, a mesék? Olyan lelkeknek, akik teljes valójukkal álmodozásra születtek? Vajon nekik szól-e a mese végén a tanulság? Vajon őket hivatott-e felébreszteni a varázslat, csillámpor, és a csodák sokasága egy olyan keserű illúzióból, melyben ők maguk vesztek el? A gyerekek tudják, s nem így élnek. Nincs honnan felébreszteni őket, hisz tökéletesen éberek. Akkor kiket illet tulajdonképpen a csillámporos orvosság?

Azok a jó szándékú szavak..
Nem olyan egyszerű felismerni a megfelelési kényszert, hisz halkan jár, és csak nagy ritkán kiabál. Ezért is hittem sokáig úgy, hogy csak negatív megerősítések kapcsán kerülhet belénk. De ez az



