Talán nem az a feladatom, hogy ösztönösen tudjam. Talán tévednem, ismételnem, tapasztalnom kell. Talán ráébrednem kell.
Hisszük, hogy mindig zaj van. Zaj a fejben, zaj a gondolatban. De csend is van – csak ő csendben van. Szelíden, megfontoltan. A csend tér, intervallum, tapasztalat. Egy üres lap.
Istenlény, az élet-halál táncában. Dübörgés, a teremtés dalában. Ébresztő, a ringatásban. Megérkezés, a szeretet otthonában. Mindennapi ámulat, csoda, bőség, élvezet. Hála, a Világegyetem energiájában. Végtére is, minden jóra fordulhat. Vagy
Miért akarnám akadályozni magunkat, miért állnék az örökösen vágyott, sziporkázó boldogságunk útjába, hogy végre áradjon, s átírja a valóságunkat? Mert a boldog élet rágalmazás. Becsmérlése annak a küzdelemnek, amin akarva
Légyszi, légyszi, add fel. Ugye megteszed?! De ígérd is meg! Ha ilyen szépen kérsz, örömmel. Ki a kezemből, bele a világba. Engedem. Agy kikapcs, mostantól zéró gondolat. Az érzésekről többé
Mindenképpen jobb lesz. Én mondom. Kitől lesz jobb? Mitől lesz jobb? Miért lesz jobb? Tőlem lesz jobb, mert jelen vagyok, hogy változást eszközöljek az életemben. A döntésemtől, a gondolatiságomtól, a
