Az út, amit magamért járok. Az olyan, amit nem képzeltem. Amire mégis, mindig is vágytam.
Mert az egyszerű az üres, a macerás pedig a szívemben lüktet.
Szeretném azt hinni, hogy különleges. Hogy részletgazdag, legalább annyira, mint én magam.
Mennem kell, vár a kaland.
A hely, amit ismerek, különleges. A szeretett emberek, emlékek, ízek, no meg a kacifántos nyelv. Ahogyan használom, ahogyan élek, ahogyan mindez nekem, igazán sokat jelent.
Elmegyek. Ideszültek.
Lesz ez még különleges?
Bárhova is megyek..
A hely, ami ismeretlen, egyelőre csak álomképben villan. Mégis húz magához, szemérmetlenül szólítja meg az önvalómat.
Táptalajom akar lenni. Szenvedélyes akar lenni, az összes énemmel szeretkezni. Belőlem, valaki egészen mást akar kihozni. Életre szóló akar lenni..
Kaland.
Mindenkinek más van: nekem a szerelem az.
A történet, amit valahonnan mélyről ismerek. Eleve mesélem, s látom magamat, ahogyan ezer meg ezer énem meséli velem egyként a jövőben.
Azt hiszem ilyen, amikor felismered, s a történet is felismer téged.
Szerelemből van!
Ahogyan én magam, meg a kaland.
