Ha tehetném, visszamennék. Megölelném. Ölelném, míg a reszketés alábbhagy. Amíg kevéssé fáj, amíg levegőt kap. Fognám a kezét, szorítanám a vállát. Csak ott lennék. Nem engedném, hogy törjön.. Maradnék. A darabokra. A lelkét, az enyémhez ölelném. Ne fájjon úgy. Fájjon együtt. A terhét, a vállamra venném. Vinném. Ha visszamehetnék.. A nyolcévest, megölelném.

Te vagy a kopogás
Kopogsz, de nem nyílik. Mindig nyílott, de most nem nyílik. Sosem nyílott igazán? Nincs jogod ezt feltételezni. Oké, fáj. De ez boldogság. Van egy ajtó, ami kopogásra vár. Te vagy


