Játszani kell!

Kell.. úgy értem szabad. De talán a „kell” nyomatékosabb. Jó volna játszani! Játszani igen, nem játszmázni! A kettő nem ugyanaz. Felszabadultan, nyugodtan és izgatottan játszani az életet – semmiképpen sem egy szerepet. Játszunk már egy ideje, mondhatod, csak a mi játszmánk vérre megy. Nem vagyunk már gyerekek!


A gazdálkodj okosan többé annyira nem vicces. A filmek sem, hisz tudjuk jól, igaziak azok az érzelmek. Minden olyan merev, szinte beletörünk minden lépésbe. Előre remegve, reszketve éljük meg a körünket. Dobunk, húzunk, beadjuk a derekunkat. Lépünk, mert valamit lépni kell: nem adatott meg az „ebből a körből kimaradsz” lap – de akkor meg az volna a baj!

idézet

  1. 1
    1. 2
  2. 3

Akárhogyan történjék is, latolgatva az esélyeimet feltűnt, hogy minden vérre megy. Hisszük, hogy minden élet-halál kérdése – különben milyen játék volna az élet?! Könnyű, élvezetes esetleg? Nem vagyunk már gyerekek!

Pedig jó volt játszadozni, ártatlanul, s őszintén. Gyermekien. Talán direkt felejtettük el, talán óvatlanul lettünk ilyenek. Talán mosolygunk most a szép emlékeken, talán legyintünk, hogy az élet már csak ilyen. Lehetne másmilyen.. Vehetnénk kevésbé komolyan, játszadozhatnánk a gondolattal. Persze lépünk majd, csak nem halunk meg lépéseink közepette. Mert sosem volt élet-halál kérdése!

Jó volna játszani kicsit, sokat, jókat, bámulatosakat. Játszani veled, velük, együtt. Játszva élni, játszva szeretni, játszva nevetni, játszva álmodni mindent. Játszani kell! Én mondom neked ember, ne vegyél már annyira komolyan – én csak játszani szeretnék veled! S, nyugodj meg, azt játszunk, amit te szeretsz..

Puszi, Élet

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Ékszer

Lassabban, bizalmatlanabbul, mégis csodálattal ismerjük fel. A boldogságot. Nem hisszük üresen, nem tévesztjük össze. Hisz egészen mást jelent – nekünk mindenképpen. Azok vagyunk.. A biztonságvágy és a bizonytalanság ellenére is

Tovább olvasom »

A mai lesz az a nap

Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap,

Tovább olvasom »

Ne firkáljunk többet!

Gyakran bennem van a vágy, hogy olvasás közben aláhúzzam könyveimben azokat a részeket, amelyek különösen kedvesek nekem. De rendre nem teszem, valamiért nem visz rá a lélek. Az jár ilyenkor

Tovább olvasom »

Festővásznon

Van egy kép a lelkemben – hiheted, hogy a kedvencem – hisz állandóan ezt nézem. Akármit festek, az része vagy egésze ennek az eredetinek. Nincs alkotásom nélküle, nincs olyan, ami

Tovább olvasom »

Kívül-belül

Ha akarom, kívül élem meg minden belső rezdülésemet. Elszenvedek helyzeteket, sodródok, másokra figyelek. Ha akarom, felismerem, hogy a kívül zajló dolog, valójában belül indul el. Milyen vágyam teljesül azzal, hogy

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X