Kertemben jársz

Akad bennem pár hiedelem. Nőnek kertemben a feltételezések, a berögződések – a rosszak és jók – mint mindenkiében.

Lelkiismeretes kertész lévén nevelem őket, helyt adok nekik vagy szélnek eresztem őket. Kertészkedem. Kertészkedem egy életen át, és még annál is tovább. A kertemben sétálva mégis tökéletes pázsitra vágysz, hogy legyen gyomtalan a virágágyás. Valahol megértésre talál bennem ez a vágy, hisz az én kertem, az én munkám, az én hazám. Ugyanakkor benne sétálsz, így kissé a részévé is válsz. Fájó pontokon, boldog fűcsomókon át, szemléled a bennem lévő természeti csodát, harmóniát.

Ártatlan passzív hírében állsz, mégis aktív az igazság. A kertemben jársz, fekszel, alszol – itt álmodsz. De a nyomópontokra sosincs gondod. Az én gyomom, mondod.

A hiedelmekért bennem, nem felelsz. Nem táplálod őket, vagy veszed el belőlük az életet. Nem hívod a tapasztalat világába őket, vagy vágod el a gyökerüket. A gödröket én ásom, s nem a te dolgod befedni őket. Nem kell segítened hordani a földet, vagy rendezni a kertet. Nem. Igaz, szeszélyes lett a természetem. Megváltozott a harmónia bennem. Nem olyan, mint régen. Miért nem?

– Talán lehetne jobb kertészem. Talán ezért nem nő virág bennem – elmélkedsz.

-Talán vendég helyett, társra lenne szükségem – szólalok meg csendesen.

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Összhangban

Hogyan szeressem magam jobban? Szeretlek, csak ne lennél olyan, amilyen vagy. Szeretlek, viszont az egész világ ellenünk van. Szeretlek, de.. és a szívem beleszakad. Hogyan szeresselek jobban? Nem tudom elképzelni.

Tovább olvasom »

Megígérted!

-Igen, megígértem. De bár ne tettem volna ilyet! -Mire véljem ezt? Hogy érted?! -Jól hallottad. Bánom, hogy ilyen naiv voltam. Kértél, hát én szavamat adtam: felesküdtem arra, hogy virág leszek,

Tovább olvasom »

Hű tanúm voltál

De nem vagy más, mint szellem. Rettegő hazug, aki tényleg nem emlékszik semmire. Olyan mélyen tűntetted el a nyomaimat, mintha soha nem jártam volna bensődben. Mintha azok a keserves évek

Tovább olvasom »

Megígérted!

-Igen, megígértem. De bár ne tettem volna ilyet! -Mire véljem ezt? Hogy érted?! -Jól hallottad. Bánom, hogy ilyen naiv voltam. Kértél, hát én szavamat adtam: felesküdtem arra, hogy virág leszek,

Tovább olvasom »

Meghatározó volt

Beszéltem róla eleget?Éreztem, hogy figyelnek?Elismerték az igényeimet?  Volt még bennem levegő, amit nem fújtam ki?Mondat, amit elharaptam?Történet, amit jó lett volna mesélni?Érzés, amit mindenképpen ki kell fejezni? Ritkán történik meg.

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X