-Már megint – mint mindig – ketyeg!
-Hát ketyegjen! Nem minket mér, értsd meg..
A mi időnk egészen másként pereg.
Kell.. úgy értem szabad. De talán a „kell” nyomatékosabb. Jó volna játszani! Játszani igen, nem játszmázni! A kettő nem ugyanaz. Felszabadultan, nyugodtan és izgatottan játszani az életet – semmiképpen sem
És akkor vedd is észre! Igen. Már akkor történt, amikor éppen elégedetlenkedtél. Amikor kimondtad szavakkal, hogy állóvíz az életed, s nem mozdul benne a jólélek. Mozdult, képzeld el. Vagy mondjam,
Mindannyiótok arcában pillantom meg magamat. Mindannyiótok lelkével kapcsolódom, szabadon. Mindannyiótok szívében fürdetem a szeretetet, amit az égből hoztam magammal. Mindannyiótokból ugyanaz a szellemiség árad. Egység van. Azonos minden dobbanásunk, s
Tudod, a csodás égből hívtak ide, tapasztalásra. Megnyitották a teret szeretettel, szerelemmel, ősi egységgel. Rohantam! Azt ígérték vigyáznak rám, óvnak, s nem hagynak magamra. Tényleg ezt ígérték? Tényleg ezt akartam?
És akkor vedd is észre! Igen. Már akkor történt, amikor éppen elégedetlenkedtél. Amikor kimondtad szavakkal, hogy állóvíz az életed, s nem mozdul benne a jólélek. Mozdult, képzeld el. Vagy mondjam,
