Mondhatnánk, hogy egy elmúlt, előző élet zenél bennem. De ezek a dallamok csak azért szólalhatnak meg, mert valahol még most is léteznek.
Mi lenne, ha.. Sokkal inkább amikor. Amikor ez megváltozik, mert bizonyosan meg fog, akkor emlékszem majd magamra és a vágyaimra. A változáshoz ugyanis, én magam is hozzájárultam. De amíg hiszem,
Hisszük, hogy mindig zaj van. Zaj a fejben, zaj a gondolatban. De csend is van – csak ő csendben van. Szelíden, megfontoltan. A csend tér, intervallum, tapasztalat. Egy üres lap.
Lusta dolog nem kitalálni, hogy mit szeretnél, amikor saját kívánalmaid kellene lesni! Időfecsérlő a félelmeidről beszélni, ha egyszer mindet vággyá tudod alakítani! És fárasztóan megszokott kételkedni, pedig éltetőbb volna bízni
Úgy képzeltem magamat, mint aki teliszívű. Akinek az örökre mámoros ígérete gyakran csókolja az arcát, s erős benne a bizonyosság. Ez vagyok, az önképem szilárd, nem sodródok és a hontalanság
Hisszük, hogy mindig zaj van. Zaj a fejben, zaj a gondolatban. De csend is van – csak ő csendben van. Szelíden, megfontoltan. A csend tér, intervallum, tapasztalat. Egy üres lap.
