Várlak vissza

Értsd szerelemre, barátságra, családra – bárki fontosra:

Úgy élem az életemet, hogy remélem, tudom, és bizakodva bízom abban, hogy lesz még olyan pillanat itt, ebben az életben, amikor könnyes szemmel nézünk a másikra, és bizalommal építjük újra egymásban azt, aminek magunkból helye van a másikban. Így, ezzel a hozzáállással pedig nehéz megélni azokat a bizonyos kitüremkedően rossz napokat: mert várom, hogy egyszer csak betoppansz, egyszer csak segítesz cipelni a súlyt, és egyszer majd nem nézed végig a szenvedésemet, hanem visszatérsz az életembe, és fogod a kezemet közben.

Bennem van a kettőség: egyrészről bármi áron várom, hogy gyere, és újra az életem része legyél – tele vagyok jó érzéssel. Másrészről pedig bosszankodva kérdezném meg tőled, hogy erre előbb miért nem voltál képes. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy ez miért nincs így rendben.

Hálásnak kellene lennem azért, mert egyszer már voltál. Az pedig, hogy ilyen nyomot hagytál bennem, és nagy az űr a helyeden, egyet jelent: fontos voltál nekem. Köszönöm a lehetőséget!

Talán úgy kéne várnom a holnapot, hogy nem nézek már hátra – talán úgy minden jóval egyszerűbb volna. De nem vagyok az egyszerű híve, nem tehetek róla.

Nem felejtem szívemben azt a folyamatosan ismétlődő mondatot, mely szerint szüntelenül várlak vissza. Most már tudom, mit jelent elveszíteni, milyen az életemet nélküled élni. Tudom, mit akarok. Ezért abban a tudatban élek, hogy bármelyik pillanatban újra az életem része lehetsz – s én mindennap ezért mondok köszönetet!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Odaér

Mindegy, hogy mi a véleményed. Mindegy, hogy mi a tapasztalásod. Mindegy, hogy miként látod. Útja van, amin menni kell. Az úton küzdelem van, valódi veszély. Hullámvölgy és reménytelenség. Az aggodalmad,

Tovább olvasom »

Ne firkáljunk többet!

Gyakran bennem van a vágy, hogy olvasás közben aláhúzzam könyveimben azokat a részeket, amelyek különösen kedvesek nekem. De rendre nem teszem, valamiért nem visz rá a lélek. Az jár ilyenkor

Tovább olvasom »

Bátor dolog

Magaddal nem szembenézni, s az igaz lényed letagadni. Eltakarni. Nem biztos, hogy jó a szó. A bátorság. Meggondolatlan vakmerőség talán, hinni, hogy nincsen következménye. Hogy lehet élni két vagy több

Tovább olvasom »

Azt hiszem

Először azt hiszem, hogy nem vagy elég jó nekem. Aztán rájövök, hogy mégis, igen. Utána azt hiszem, hogy nem vagyok elég jó neked. Aztán rájövök, hogy mégis, igen – kétségtelen.

Tovább olvasom »

Elsőként jöttem

Nem idegen. Az, amit mindig is ismertem. Először látom a szememmel, először érintem meg, először ráz ki tőle a hideg fizikai testemben. De ez nem igaz teljesen. Érezni az illatát

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X