És ha kővé leszek?

És akkor kiállok a fénybe, anyaszült meztelen, és engedem, hogy méregessenek. Nem félek.

-Pedig jobb a sötétben – vélekedsz.

-Miért jobb? – kérdem. Fényben, sötétben, ugyanaz lakozik bennem. Mindegy, hogy rejtve van vagy felfedve, igaz lelkületem ezektől nem változik meg.

-S, ha szoborrá válsz, esetleg kőbe leszel vésve?! – ajándékozol meg aggodalmas tekinteteddel.

Ha szobrok közt ülök is, ha mindenki szobornak hisz, ha merevnek tűnők és mozdulatlannak, akkor majd hiszem magam másnak. Mozgok a ritmusra, mely lényem zenéjének alapja – mely örök, és változatlan – mely szüntelen táncra hívja igaz valómat. Majd táncolok a lelkemmel, forma nélkül, szabadon, úgy, ahogyan azt a szívem diktálja. Márpedig a szobrok nem táncolnak!

-És ha én mégis kővé leszek? – ordít a kérdés belőled.

-Felesleges félned, ha szabadon is élhetsz. Saját összhangod magaddal, az szabadít fel – bíztatlak téged. Tudod, nem attól válsz szoborrá, hogy szobrok közé ülsz, hogy mindenki szobornak hisz téged. Szoborrá kizárólag saját vélekedésed tesz: ha elfelejted, hogy ki lakozik benned, hogy a szobor-lét nem a te kedvtelésed.

Pedig fényben, sötétben, ugyanaz lakozik benned – mindegy, hogy rejtve van vagy felfedve, hogy ki látja, hallja, tapasztalja – igaz lelkületed ezektől nem változik meg. Az összhang magaddal, az a lényeg, hisz örök ritmusod mindig élővé tesz!

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Azt hiszem

Először azt hiszem, hogy nem vagy elég jó nekem. Aztán rájövök, hogy mégis, igen. Utána azt hiszem, hogy nem vagyok elég jó neked. Aztán rájövök, hogy mégis, igen – kétségtelen.

Tovább olvasom »

Ha visszamehetnék..

Ha tehetném, visszamennék. Megölelném. Ölelném, míg a reszketés alábbhagy. Amíg kevéssé fáj, amíg levegőt kap. Fognám a kezét, szorítanám a vállát. Csak ott lennék. Nem engedném, hogy törjön.. Maradnék. A

Tovább olvasom »

Becsszó

Kimondom, amit senki nem mond el nekem. Döntök, amiről senki nem dönt helyettem. Odaadom, amit senki nem ad nekem. Meglépem, amit csak én léphetek meg. Becsszó? Becsszó. Megígérem, fogadom, állítom,

Tovább olvasom »

El kell tudnod mondani!

Beszélj, amikor vágnak, amikor remegnek, amikor könyörögnek, hogy ne mondd el őket. Amikor kimondatlanul csimpaszkodnak szádba a szavak, mert nem leheled, nem formálod őket – mert nem megy, mert lehetetlen.

Tovább olvasom »

Örökre nekem

Úgy képzeltem magamat, mint aki teliszívű. Akinek az örökre mámoros ígérete gyakran csókolja az arcát, s erős benne a bizonyosság. Ez vagyok, az önképem szilárd, nem sodródok és a hontalanság

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X