És akkor vedd is észre!
Igen. Már akkor történt, amikor éppen elégedetlenkedtél. Amikor kimondtad szavakkal, hogy állóvíz az életed, s nem mozdul benne a jólélek. Mozdult, képzeld el.
Vagy mondjam, hogy soha nem állt meg? Csak úgy hitted.
Vedd észre, akard észrevenni – hisz az élet táncol veled, s közben engedi, hogy figyeld. Beavat minden titkába, elsuttogja az összes jelet. Érkezik a megrendelésed!
Várod, kedves? Vagy még mindig kételkedsz?
És akkor kiállok a fénybe, anyaszült meztelen, és engedem, hogy méregessenek. Nem félek. -Pedig jobb a sötétben – vélekedsz. -Miért jobb? – kérdem. Fényben, sötétben, ugyanaz lakozik bennem. Mindegy, hogy
Dolgozol a múlton, s közben a jövőt teremted. Ráadásul békésen csókol meg a jelen. Ilyenkor aztán igazán megölel az élet.
Ezután mi lesz? Válaszolj, könyörögve kérlek! Megmondom én neked mi lesz: ezután álmodsz tovább, kedves!
Maradhatunk kalitkánkban, a komfortzóna biztonságában. De ki is léphetünk a szabadba. Vajon milyen volna?Hajladozhatunk a tények elől, mint gyertya lángja a lágy szellőben. De engedhetünk is az erőknek – megláthatjuk,
Egyszer kinevetett. Azt hiszem ismert. Látta a bátor darabom, vele együtt a gyermeteg félelmet a szememben. Nem értette, mitől, s miért pont én félek. Hisz volt egy levelem. Egyszer, bátorságból
