És akkor vedd is észre!
Igen. Már akkor történt, amikor éppen elégedetlenkedtél. Amikor kimondtad szavakkal, hogy állóvíz az életed, s nem mozdul benne a jólélek. Mozdult, képzeld el.
Vagy mondjam, hogy soha nem állt meg? Csak úgy hitted.
Vedd észre, akard észrevenni – hisz az élet táncol veled, s közben engedi, hogy figyeld. Beavat minden titkába, elsuttogja az összes jelet. Érkezik a megrendelésed!
Várod, kedves? Vagy még mindig kételkedsz?
Vágyom dolgokra. De igazából az érzéseket ismerem belőlük. Az érzésekre vágyom valójában. Egy olyan dologra vágyom, amivel eleve rendelkezem. Azért vágyom rájuk, mert érzem őket magamban. Többet akarok belőlük és
Hisszük, hogy mindig zaj van. Zaj a fejben, zaj a gondolatban. De csend is van – csak ő csendben van. Szelíden, megfontoltan. A csend tér, intervallum, tapasztalat. Egy üres lap.
Nem csak te ismered a történetedet – mindenki más is ismeri körülötted. Te is ismered az övéket, ezért is kotyogod néha el. Mint Jancsi és Juliska, hagyunk magunk után morzsákat.
Gyakran bennem van a vágy, hogy olvasás közben aláhúzzam könyveimben azokat a részeket, amelyek különösen kedvesek nekem. De rendre nem teszem, valamiért nem visz rá a lélek. Az jár ilyenkor
Kártya van a kezünkben. Nem döntöttük el, hogy játszmához kell, kártyavárhoz, vagy jövendöléshez. Csak forgatjuk a kezünkben, de nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk vele. Nincs rálátásunk az asztalra, se egymásra
