Lusta dolog nem kitalálni, hogy mit szeretnél, amikor saját kívánalmaid kellene lesni!
Időfecsérlő a félelmeidről beszélni, ha egyszer mindet vággyá tudod alakítani!
És fárasztóan megszokott kételkedni, pedig éltetőbb volna bízni és hinni!
Nem csak te ismered a történetedet – mindenki más is ismeri körülötted. Te is ismered az övéket, ezért is kotyogod néha el. Mint Jancsi és Juliska, hagyunk magunk után morzsákat.
Hogyan kell tökéletesen dönteni? Egyszer, határozottan, nagy meggyőződéssel? Sejtelmem és fogalmam sincs. Tulajdonképpen nem izgat, hogy tökéletes-e a döntésem vagy sem – csak az érdekel, hogy helyes legyen. Akkor is,
Vannak határvonalak, a vonalak mentén kövek. Mérföldek. Valamelyikhez futva rohansz, egy másikhoz szinte lassúznod kell. Van, amelyik hív, egy másik sokkal inkább taszít. De időről időre – óhatatlan – megpillantod
Ha akarom, kívül élem meg minden belső rezdülésemet. Elszenvedek helyzeteket, sodródok, másokra figyelek. Ha akarom, felismerem, hogy a kívül zajló dolog, valójában belül indul el. Milyen vágyam teljesül azzal, hogy
Őszintén? Nem tudom, hogyan. Ettől még igen a válasz. Az előző kérdésre, még mindig igen a válasz. Pedig már majdnem lebeszéltem magamat. Nemet mondani tudok, ismerem az utat. Tudom, hogyan
