Most vagyok

Megértem, ha keresed és kutatod. Az okot. Ha félsz, amikor úgy tűnik, nem találod. Az érzések benned, miért olyanok, s mikor lettek azok. Mitől lettek azok. Tudni akarod. Érteni, jóváhagyni, elismerni. Magaddal kedvesen bánni. Kívánod, mert elfogadásra van szükséged a mozduláshoz. Kiléphetsz egy helyzetből, amint átlátod: mehetünk, kész vagyok. De mi van akkor, amikor nem találod? Amikor nem érted, nem dolgoztad fel, s látszólag nem is tudod. Akkor ennyi? Az érzések megfoghatatlanok, neked pedig nincs rájuk okod. Nem is jogos, magadat így bántod. A tagadás készséges barátod, miközben erősíti a fogságod. Nincsenek is ott. Akkor belül miért kiabálok? Az érzéshez, tényleg kell a jóváhagyásod? Amit a szíved mond, muszáj lefordítanod? Bármit is érzel, érzed. Ez elég ok. Innen indulsz: vagyok, ahol vagyok. Ebben a pillanatban döntök úgy, hogy meggyógyulok. Az érzésekkel bennem, elfogadásban vagyok. Biztosan van okom rájuk, egy részükkel feltehetően dolgozni fogok. Lesz részük, amit magam mögött hagyok, anélkül, hogy megtalálnám az okot. Egyszerűen fókuszt váltok. Érzem őket, aztán tovább állok. Nem várok. Most vagyok. Mozdulok, mert érezni mindig fogok.