Kérd arra, hogy legyen ugyanolyan. Mert szeretted, ismerted, szívedbe vésted úgy, ahogyan van. A változás pedig, ebbe a békés emlékképbe csak zűrzavart hozna. Fejtörést okozna, nehézkes volna átrajzolni az ismerős illúziódat, elengedni és beengedni az újat – bárcsak ugyanolyan volna!
Kérd arra, hogy változzon meg. Mert ez a mostani túl bonyolultnak bizonyul, nem elég kedves a szemnek, nem fér bele a két kézzel szorított értékrendbe. Másként képzeled, de a valóság nem ér hozzá fel. Jobban szeretnéd, ha másmilyen lenne – és bárcsak megtenné érted!
Kérd arra, hogy maradjon. Kérd arra, hogy menjen veled, vagy, hogy menjen nélküled. Kérd, hogy várja meg, majd tisztelje a döntésed. Kérd arra, hogy nevessen másképpen, hogy reggelente mindig békésen ébredjen. Kérd, hogy nézze el, hogy gyorsan felejtsen, hogy semmiképpen ne fújja fel. És kérd arra is, hogy emlékezzen, rád és az igényeidre.
Ha mindenképpen kérni akarsz..
Kérd arra, hogy éljen szívvel-lélekkel, hogy szánjon időt magára, önismeretére, vágyaira és félelmeire. Kérd arra, hogy meséljen, hogy nevessen, hogy bolondozzon veled – de sírjon is, ha kell. Kérd bizalomra, hogy avasson be.
Kérd arra, hogy legyen akármilyen, olyan, amilyen szeretne. Kérd, hogy az álmai felé lépdeljen, hogy egy darabon elkísérhesd. És kérd, hogy az élete része lehess, hogy megtiszteljen jelenlétével, és időt tölthess vele. Kérd arra, hogy adja a kezét a kezedbe, hogy a szemébe nézhess. Kérd a közelséget, hogy igazán megismerd, csodálhasd, becsülhesd. Majd kérd arra, hogy figyeljen – és köszönd meg!
Kérni ilyet is lehet..
