Nem akarnánk tudni!

Azt hisszük, ha elmondják, hogy hol, mikor, hogyan okoznak majd nekünk fájdalmat, akkor majd nem fogjuk érezni, átélni azt. Nem lesz ugyanolyan. Nem fog jólesni a boldogság, ha tudjuk, hogy hogyan csókolja meg a szánk – nem lesz ugyanolyan zamatos, bizsergő és repkedő – élettel teli. Nem akarnánk tudni!

Ugyan! Mintha nem lepődnénk meg újra és újra, hiába vagyunk mindennel tisztában..Mondjátok! Kevésbé lenne csodás a születés? Kevésbé jönne hirtelen a halál? Tovább tartana a szerelem? Könnyebb lenne a szakítás? Unalmas lenne a nevetés? Könnynélküli lenne a sírás? Őszintén, min változtat valójában a tudás?

Mert ezek a dolgok nem lesznek különbek, másmilyenek, kevésbé ilyenek, kevésbé olyanok. Mi változunk csupán – más lesz a befogadás. De nem akarjuk tudni, mert nem bírnánk kivárni a csodát, félnénk az elmúlást. Beleőrülnénk, ez az igazság!

Ha pedig – valamilyen csoda folytán – mégis eljut hozzánk egy információ foszlány, akkor máris azt képzeljük róla, hogy ellopja az események pompáját. Pedig ha valami pompás, nincs az a tudás, ami elvehetné a koronát! Szóval mondjátok, mire jó ez az önámítás?

- Flóra Babett

Ha tetszett, oszdd meg!

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: email
Email

Kapcsolódó cikkek

Határtalan

Nem bírod a határokat – persze hogy nem – nem neked valóak. Ahonnan jössz, az határtalan. Az, ami vagy, az határtalan. Tudod milyen az? Emlékszel még, hogy milyen formátlan? Először

Tovább olvasom »

És ha kővé leszek?

És akkor kiállok a fénybe, anyaszült meztelen, és engedem, hogy méregessenek. Nem félek. -Pedig jobb a sötétben – vélekedsz. -Miért jobb? – kérdem. Fényben, sötétben, ugyanaz lakozik bennem. Mindegy, hogy

Tovább olvasom »

Belső virágzás I.

Látlak. A múltat, a jelent, a jövőt egyszerre – te benned. Ismerem. Az ég adta szerelmet, elemi vonzást, ösztönt, érintés nélkülit, testtelent. Látom a szemedben. Vágyálom. Önmagát beteljesítő jóslat. Gyémánt

Tovább olvasom »

Akarni akarok

Ezt akartam mindig is. Hinni, hogy akármit is kívánok, megölelhetem. Felkelni reménnyel, hittel és tudomásul venni, hogy ezzel a gondolattal magamban, már célt értem. Szeretettel akarni, boldog könnyekkel, megkönnyebbüléssel. Sírni

Tovább olvasom »

Tapasztalat-lan?

Tapasztalatlannak, majd tapasztaltnak nevezem magamat. Mintha kapnám, elérném, elvenném a tapasztalatokat – valahonnan, az élet cselekmény forgatagából, hogy azok gazdagítsák a mindennapjaimat. Pedig minden „megszerzett” és „elérendő” tapasztalat eleve bennem

Tovább olvasom »
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
error:
X