Nem olyan egyszerű felismerni a megfelelési kényszert, hisz halkan jár, és csak nagy ritkán kiabál. Ezért is hittem sokáig úgy, hogy csak negatív megerősítések kapcsán kerülhet belénk. De ez az állítás valahogy nem bizonyult tökéletesen igaznak az évek során. Mert azok a drága, kedves szép szavak, azok is befolyásolnak. Észrevétlenül irányítanak, könnyedén térítenek el az origótól, amit nem véletlenül nevezel egyébként origónak.
Míg egy nap felébredsz, és ráébredsz, hogy nem az vagy, aki lenni akarsz. Azok a jó szándékú szavak.. Némán lopódznak, csendesen csókolnak, aztán pihe puha ágyat készítenek ott fenn, a kobakodban. Már nem is emlékszel miért, de arról beszélsz sokat, ami kapcsán mindig jó élmény ért. Azért beszélsz, mert kell a jó élmény – tulajdonképpen mégis tudod, hogy miért. Csak ez az egész nem tudatos, olyan ártatlan cselekvés. A kényszer a tudatalattidban van, ott alussza édesded álmát.
Na és azok a szavak, amikre nem szívesen gondolsz, azok hagytak maguk után igazán nyomot. Hiába heves az állításod, hogy hidegen hagynak, meg nem befolyásolnak. Ugye ez azért ennél egy kicsit bonyolultabb?Vetkőzz, én azt mondom – muszáj mosakodnod. A megerősítés, melyhez ragaszkodsz, belőled áradjon. A többiért pedig elég köszönetet mondanod, s tőlük búcsúznod. Berögződés helyett tartson egy mosolyig, amíg megérintenek ezek a mondatok, hisz hosszútávon csak eltérítik az iránytűdet – legyenek kedvesek, vagy gonoszan forrongók.
Végül pedig: Csendben hallani a csendet, nem nagy dolog. Zajban hallani a csendet viszont, az a kezdet, mely egy szabad élethez vezet.




