Ha a teljességet nem értheti meg mindenki, akkor legalább a részeket hadd értsék meg! Mégis, aki felhagy a részekkel, az megérti az egészet. Ez az egész pedig ott van minden részben, nagyban és kicsiben. Akkor is, ha az egész valójában csak egy porszem. Szép az élet!
Nem bírod a határokat – persze hogy nem – nem neked valóak. Ahonnan jössz, az határtalan. Az, ami vagy, az határtalan. Tudod milyen az? Emlékszel még, hogy milyen formátlan? Először
A kérdés pedig, hogy magam mellett döntsek vagy melletted? Nem. A kérdésem nem ez. Nem lehet ez. Ne legyen ez! Bármit kérdezhetek. Bármire választ kapok. Pontosan arra kapok választ, amire
Hisszük, hogy mindig zaj van. Zaj a fejben, zaj a gondolatban. De csend is van – csak ő csendben van. Szelíden, megfontoltan. A csend tér, intervallum, tapasztalat. Egy üres lap.
Ezután mi lesz? Válaszolj, könyörögve kérlek! Megmondom én neked mi lesz: ezután álmodsz tovább, kedves!
Tulajdonképpen folyamatosan kapsz útbaigazítást: beszélnek az álmaid, és minden, amit ébrenlétedben látsz. Folyamatosan érzed és érzékeled a jeleket, a véletlennek vélt egybeeséseket.
